Tegnapelőtt írtam NEKI Facebookon, és tettem egy "merész" lépést felé, megadtam az ÖSSZES jelszavam neki, beleértve a freemail-est és Facebook-osat is (ezeket emailben küldtem el neki), mert már annyira fáj az, hogy ennyire nem lehetek hatással rá, mintha érzéketlen lenne, mintha nem lehetne felolvasztani a "jeget", akármit is teszek, olyan mintha SEMMIT nem jelentenék neki..... én BÁRMIT megadnék ÉRTE, hogy szeressen. Az sem fájna, ha egyik nap már nem tudnék belépni az egyik helyre, mert az azt jelentené, HOGY ÉREZ VALAMIT IRÁNTAM, és nem hagyom hidegen, egyszerűen hatni akarok rá, mindegy hogyan, de az fájna a legjobban ha közömbös lennék számára.... mindent elviselek, azt is ha fájdalmat okoz, csak érezzen! Hogyan hassak rá, hogyan..... éreztessem vele, hogy bármit elfogadok tőle, és bármilyennek elfogadom ŐT? Azért nem adom fel - fel kéne. Mert egyszerűen nem tudok lemondani a szerelméről. Rettentően félek, hogy a fiúkat szereti, és gyűlölöm magam hogy nő vagyok, de én belül nem érzem magam nőnek, mégha van is bennem olyan vonás, a lelkem NEMTELEN és nagyon is emberi, hiszen a lélek nem nélküli és érző. Csak szeretnék megsemmisülni, ha már nem lehetek fontos a számára, ha hidegen hagyja minden lépésem, de ezt nem "elítélően" írom, hanem kétségbeesésemben, és fájdalmamban.... Kérlek, kérlek...... szükségem van RÁD. De bármit elfogadok, bármit, csak nagyon rossz így. De ugyanakkor félek én is minden kontakttól. Annak is örülnék, ha olvasnál, ha belépnél a freemail-embe vagy Facebook-omba, mert az TALÁN azt jelentené, hogy nem vagyok közömbös, hogy van egy pici érzés irányomban, de ez a SEMMI megöl, ez a CSEND, ez a TÁVOLSÁG.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése