Most picit ganakvó lettem úgy mindenkivel kapcsolatban, picit Rékával (levelezőtársam) is, de ezt csak félve írom... sajnos vannak ilyen periódusok az életemben, mikor mindenkire gyanakszom, hogy másik személy, vagy rosszat akar. Most felmentem az előbb az indigó chatre, s láttam volt 24-én beszélgetés, s fent volt egy "ray" nevű tag, aki régebben azt mondta magáról hogy Szabina barátja (volt), Szabina egy régi chates. S most fent volt, és én azt gondolom, hogy ő nem más mint Remény.... kezdem azt hinni, hogy Remény igen furfangos, illetve direkt rájátszik arra, hogy furának gondolják, bár nem tudom miért. Biztos van ennek egy oka, ami számára nagyon fontos. Nem értem a dolgokat mostanság, meg a chaten mikor írt ray, mintha sok h és m betűs és k betűs szót használt volna.... én az ilyenekre ki vagyok élezve, hogy észrevegyem, bár lehet hogy másnak is feltűnik, de nekem a skizo miatt duplán. Kicsit most fel vagyok kavarva lelkileg. Amúgy ma semmit nem ettem, tegnap mikor éjjel visszaolvastam Réka egy csomó levelét (néha sokszor elolvasom ismét, hátha valami "rejtett dolgot" találok benne), az volt bennem, hogy nekem le kell fogynom Reménynek, meg megint azt képzelem, hogy Réka = Remény. Most nagyon erősen bennem van ez. Meg most úgy semmit nem tudok hova tenni....
Amúgy most jól megy a fogyó, ugye ma nem ettem, és most érzem elég erősnek magam ahhoz hogy Anorexxé váljak ténylegesen. A kávét is megálltam, pedig az nagyon hiányzik, persze csak a hatása, mert anélkül szinte semmire nem vagyok képes. De most csak vizet iszom, s itt kornyadozok, de azért sem fogok kávét inni. Nincs nekem arra szükségem, csak bebeszéltem magamnak..... káros, nem kell az :-D Amúgy remélem, hogy Remény nem túl irónikus, mert az fájna, ha velem is az lenne. Persze ha az, akkor biztos mindenkivel, mással is, de én azt akarom, hogy én különleges legyek neki, persze tuti nem vagyok az, vagy nem tudom, de én már tényleg nagyon szomorú vagyok Remény miatt, hogy ennyire távol vagyunk, mármint érzelmileg, hogy ő nem ír, nem üzen, de én meg ezellen nem tudok mit tenni, csak megérteni, s ha ő így akar élni, akkor ez van. Szerintetek elképzelhető, hogy ray a chaten Remény volt? Szerintem ő. Pont olyan a stílusa...... de miért akar(na) átvágni engem? Vagy mi célja ezzel? Nem akarom hogy lenézzen, és én is be tudok keményíteni ha azon múlik. Csak éppen én túlságosan szeretem Rem-et ahhoz hogy ezt tegyem vele...... meg nem akarok nő lenni, nem akarok érzelmes lenni. De mégis csak jobb lenne, ha mondjuk fiú lennék és úgy érzelmes..... persze nem túlzóan, csak annak akit szeretek. De nőként érzelmesnek lenni duplán szar.
Most elég szarul vagyok tényleg, lelkileg, mert még mindig állandóan Reményre gondolok, egész nap, és mindig szeretni fogom, akkor is ha ironikus, akkor is ha ő keresztbe akar tenni. Most rá is gyanakszom, ezt utálom, de ez van. Az a baj, hogy amikor Xean tetszett, és elvileg én is neki (régen), akkor is én vágtam el a "kapcsolatot" azzal, hogy visszaestem a betegségbe, és olyan volt mintha egy ollóval elnyisszantottam volna az egészet. Mikor bekerültem a kórházba, kb elfelejtettem Xeant teljesen, és azóta nem is írtam írtam neki, csak ő kb 2x. Ez volt kb 3 éve, szal remek.... úgy értem, elég gáz, hogy ennyire ki tudok esni emberekből, pusztán a betegségem miatt... tényleg nem érdekelt már utána :-/// Reménynél valszeg ezt nem tudnám megtenni, most így érzem, de félek, hogy mi van ha mégis? És akkor megint jönne a végtelen üresség, az agyhalál, amit senkinek nem kívánok.... amikor csak lebegsz egy állapotban, s nem tudod mi van, és mire észbe kapnál utána meg a nagy semmi. Nem tudom ez így érthető e...... lehet az is, hogy így akarom Reményt "rávenni", hogy érezzen? Hogy ezeket írom? Nem tudom, csak fáj, de tompán, nem érzek most semmit, csak ürességet, és lebegést, a semmiben..... mintha csak lógatnának a semmi közepén egy kötélen lefelé, fejjel lefelé, s én szédülnék, és nem éreznék semmit, de ez se nem jó se nem rossz, inkább élvezet mégis, mert önmagad vagy, csak magad, egyedül, nincs szükséged semmire, mert lebegsz ebben az ürességben....... nem tudom hogy ez nekem jó vagy rossz...... Olyan mint amikor csak ülsz a gép előtt, és nézed a monitort, és elvagy, és nem hiányzik semmi. Lehet ezt az egészet az hozta ki belőlem, hogy a chaten olvastam ray-t. Hm.
Én már nem tudom hogy bírtam ki ennyi nélkülözést és magányt, szeretetlenséget.... de azt hiszem "megszerettem" ezt az állapotot, hogy csak "magam vagyok". Szeretem magam, de ugyanakkor nem jó ez az állapot. Remény csak távolról kell, de KELL! Mert mi összetartozunk, TUDOM, az ő különcsége, és az én beteg elmém, valahogy összefűződik a végtelenben, de ezt nem lehet megmagyarázni, ez egy furcsa szerelem, nem hétköznapi, hanem olyan abszurd.... és most eszembe jutott egy film amit nem láttam, csak hallottam róla, "A 10 első randi", valami ilyen címe van, és arról szól állítólag, hogy egy csaj mindig elfelejt mindent mert az a betegsége, és hogy a srácnak mindig újra meg kell hódítania minden nap.... és most kicsit szeretném ha én is ilyen lennék, hogy minden nap mindent elfelednék, beleértve Reményt is, hátha akkor úgy érezné, hogy nem veszíthet el..... meg akkor nem lennének ilyen "szerelmi gondjaim" se :-D XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése