Haragszom magamra.... azért hogy ma megittam egy kávét, nem nekem nem szabadna kávéznom, ilyen hájasan. Nekem le kell fogynom, és most eszembe jutott R egyik hozzászólása a chaten mikor azt írta: "Nálam a kávézás inverz módon történik"... vagy valami ilyesmi volt, mikor arra reagált, hogy igyon kávét, mert valaki írta. S igen, nekem is inkább ki kéne adnom magamból, vagy meg sem kellett volna innom. Még egy nyamvadt kávé is lelkiismeret furdalást okoz, úgy érzem, hogy nem kellett volna bele 4 kiskanál tejpor, mert lehet attól érzem most magam "telinek", és félek hogy rohadtul hízlal. Mert ugye, ha az ember nem éhes, az már gyanús, hogy akkor "jól van lakva", az már nem jelenthet fogyást... úgyhogy az már tényleg elgondolkodtató, ha nem kínzóan éhes, az már semmi jót nem jelent. Fogyást legalábbis nem, mégha hízást sem, mert tényleg kevés volt, de mégis félsz hogy hízol... Ki kéne hányni, igen, inverz módon kéne kávézni, hogy ha iszok is, visszafelé fordítsam a folyamatot... én nekem Remény a példaképem, a kedvenc thinspom, a gyönyörűséges ideálom, akire a legjobban szeretnék hasonlítani! Vajon ő tudja ezt? Vajon jóérzéssel töltené el, hogy valakinek ő a leggyönyörűbb lény a világon? Vajon örülne neki? Vajon jelentene valamit ez neki? Én is ilyen akarok lenni valakinek, a példaképe, a thinspoja, a kedvenc kedvese, akire hasonlítani akarnak.... nagyon szeretnék olyan lenni, aki másoknak tetszik, és a legjobb... valakinek a legjobb akarok lenni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése