ÁÁÁ annyira kivagyok.... Remény miatt... most sem bírok mást tenni minthogy nézegetem a képeit a mobilomban :-(( NAGYON HIÁNYZIK..... Én belehalok ha nem szeret...... én tényleg csak őt tudom szeretni szerelemmel... és már szerintem 6 éve is megvan hogy beleszerettem, vagy mégtöbb... 2006-ban láttam először képet róla, és első látásra.... mint a villámcsapás. Szerelem volt első látásra, csak éppen viszonzatlan. Azt hiszem. Mostanában nem ír, nem keres, semmi.... de kb 1 hónapja rámírt FB-én hogy zenét hallgatok e, bár azt nem tudtam hová tenni, meg azt sem hogy miért keres ha egyáltalán nem akar semmit.... vagy csak nagyon magányos volt? Szeretném hinni, hogy nem vagyok közömbös neki....... de ez talán önbecsapás.... volt idő mikor azt hittem, az igazi szerelem mindenképp viszonzott, mert a szerelmeseknek tetszik a másik, egymás. Merthogy hasonlóak, külsőleg és belsőleg. De már kezdem ezt a hitemet feladni. Volt amikor reménykedtem benne, hogy Remény lépni fog, és nem hagy elmenni... nem hagyja hogy "vége legyen"... pedig el sem kezdődött csak bennem..... miért van ez? Miért kell szenvednem? Bárcsak tudnék sírni.... akkor egész éjjel sírnék Remény miatt. Sajnos már a sírásra is képtelen vagyok és ennél rosszabb nincs is. Nem tudok megkönnyebbülni. Csak hordozom itt belül a fájdalmat. És a Reményt.... hogy hátha ír, hátha üzen. És semmi... de nem akarom hogy tehernek érezze, és még annak is örülnék, ha tudnám hogy eszébe jutok.... ha tudnám hogy fontos vagyok neki. Nem várok semmit, ami számára nehézséget okoz, csak szeretném tudni, hogy fontos vagyok e. Illetve konkrétan én nem tudom elfogadni hogy nem. Ez a baj. Hogy mikor nyilvánvaló az hogy nem szeret, én akkor is reménykedem. NAGYON FÁJ. A hiánya, és az hogy nem érzem a szeretetét. Nekem Ő a MINDEN. Nélküle az egész életem egy értelmetlen semmi. Az életemnek Ő ad értelmet. Csak miatta vagyok még itt. Ha Ő nem lenne, akkor céltalan lenne minden.... NAGYON SZERETEM. Fájdalmat érzek, hiányt, és bizonytalanságot, és kétségbeesést. Az ő gyönyörűsége mindent felülmúl. Nekem nem kell senki, senki... CSAK Ő! És Ő nem tudom hol van most. De távol, nagyon távol... még lélekben sem érzem most a jelenlétét. Bárcsak írna....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése