Van egy furcsa dolog velem. Nem tudom elfogadni, ha valaki "közeledik", vagy csak aktívan viselkedik felém. Tehát minden esetben nekem kell lenni a kezdeményezőnek, és még utána sem jó, ha látom, hogy ez "célba ért"... ha látom és érzékelem, hogy oké "nyert ügyem van", az illetőt érdeklem, és elkezd úgymond érdeklődni - nekem az nem jó, és bezárkózom, egyszerűen rámjön a tehetetlenség (tétlenség), nem reagálok neki, nem válaszolok. Lehet hogy azért, mert addig kell valami, valaki amíg nem tudom megkapni? Vagy azért, mert valójában nem is akarok semmit, csak maga a játék vonz? Vagy tudat alatt félek, hogy nem lesz tökéletes a folytatás? Nem tudom mi ez az egész. És nem akarok senkit megbántani a viselkedésemmel, de nekem kell az, hogy tétlen legyek.
Remény pont így viselkedik. Mármint nem foglalkozik velem. De amikor ő tett lépést felém, akkor vele kapcsolatban is ugyanezt műveltem - ez a "leszarom" üzemmód. Pedig tényleg nagyon tetszik, sőt szeretem, de mégis tolom el magam az egésztől.... miért van az, hogy én rajongani akarok, de a normális kapcsolat (akár csak baráti is), nem kell nekem? Valaki tudja erre a választ? Ez szociális fóbia lenne? :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése