~ Elb**tam egy kapcsolatot (ismét)

"Remek"... ismét sikeresen megbántottam akaratlanul valakit, aki nagyon kedves, és akit nem szabadott volna. Tesóm barátnőjéről van szó, Brigiről. Az a baj, hogy ismét elkezdtem gyanakodni, hogy valami nem ok. Elkezdtem azt képzelni konkrétan hogy ő rosszat akar nekünk. Annyira szégyenlem magam, szörnyű vagyok, rettenetesen viselkedtem. Szegény csak annyit "vétett", hogy túl kommunikatív volt, pedig ő ilyen, és ez egyáltalán nem rossz vagy baj, ő egyszerűen ilyen, és tényleg én rontottam mindent el azzal, ahogy elkezdtem viselkedni. Tegnap eljött hozzánk, hogy szépen megcsinálja mamámmal a garázst nekem és tesómnak "festőszobának", s én ahelyett hogy hálás lettem volna mindent elb**tam. Először minden ok volt, segítettem én is, pakolásztunk a garázsban, Brigi rengeteget dolgozott, én is segítettem úgy nagyjából, és akkor elkezdte szépen csinosítgatni a garázst, ami szerintem tök pozitív, csak belőlem ez azt hozta ki, hogy elkezdtem olyanokat képzelni - és emiatt nagyon szégyenlem magam - hogy ő magának csinálja szobának azt a garázst... ami szintén nem lenne baj, csakhát ebből továbbgondoltam, hogy lehet az a terve, hogy majd szépen megszerzi a házunkat meg mindent és ki fog semmizni minket. A fenébe, nem is értem, hogy tudok ilyen sok hülyeséget összeképzelni, de ez már tényleg durva. Ezt én is beismerem. És az a baj, hogy még ha igazam is lett volna, nekem akkor sem lett volna jogom egyáltalán semmiért "felháborodni", hiszen én sem vagyok "különb" mint Brigi, engem mamám eltart, nem dolgozom, nem érdemeltem ki semmivel azt, hogy van fedél a fejem felett, hogy van mit ennem. Ezt jól elrontottam tényleg. És még bocsánatot kérni sem merek, és ami a legrosszabb még mindig gyötörnek a rossz gondolatok Brigivel kapcsolatban. Szar a skizo, nem akarok beteg lenni, félek egyszer Reményt is így megbántom akaratlanul... És Brigit sem akartam tényleg, de ezt már nem tudom neki elmagyarázni, hogy a betegségem miatt van. Az a baj, hogy mindig ez történik, hogy jön valaki tök rendes, meg kedves ember, én pedig elkezdem meggyanúsítani, hogy ő rossz és ártani akar, és totál megbántom, és aztán magyarázkodhatok mindig, hogy bocsi, de ez a betegségem miatt volt, én valójában amikor "tiszta vagyok", akkor meg tudok bízni de mikor szarul akkor senkiben. Az a baj hogy most sem bízom benne, illetve az egyik felem azt mondja, kérj bocsánatot, a másik meg azt, hogy ugyan már, hisz te látod jól, neked volt igazad. Szarul vagyok.... és nem tudom hogy fogom ezt jóvá tenni, és főleg nem tudom hogy lesz az egész, mert ha meg is bocsát, és én is elhiszem hogy nem akart rosszat, akkor is ez meg is ismétlődhet sajnos. Ki vagyok szolgáltatva a skizonak, és ezt gyűlölöm. Tényleg nagy baj, hogy elhiszem a skizo énemnek, hogy mindenki rossz és ártó.