Hát a mai napomra nem vagyok büszke. Megint ettem és persze muszáj volt kiadnom magamból. Közben tegnap meg mama elesett az utcán, és kék-zöldre verte az arcát, össze kellett varrni a szájánál meg a fejénél, úgyhogy szegény most nincs jól, de tegnap óta javult szerencsére. Ez is letört eléggé, de szerencsére anyu egész nap itt volt vele. Enni nem nagyon tud, csak főzelékféléket, meg folyadékot inni. Szégyellem, de nem nagyon voltam ma vele, egész nap a szobámban kuksoltam, fórumoztam, néztem a facebookot, bár leginkább kedvem lett volna csak a falat bámulni, és R-re gondolni. Mondjuk a gondolás megvolt részemről. :-) Nem tudom miről írhatnék, azt hiszem betett nekem ez a sok zabálás, lelkileg nagyon kikészített, gyűlölöm ezt az érzést. A hányás nem annyira visel meg, sőt inkább megkönnyebbülés. Csak sokszor mégsincs rá lehetőségem, amikor szükségem lenne rá. Még eddig nem buktam le itthon ezzel, remélem nem is fogok. Pedig már 4 hónapja biztos hogy csinálom, heti 4x biztos.
Kitöltöttem ma egy személyiségtesztet, mely az MBTI nevet viseli. Az jött ki elsőre hogy INTJ vagyok (Racionális "lángelme"). Ezt nem azért írom hogy dicsekedjek, nem is a lángelmére vagyok büszke, inkább az tetszett meg, hogy a teszt kiértékelésének végén a "Humor" résznél különböző érdekes, humoros képek voltak feltüntetve. Tényleg jellemző rám elég sokminden, de nem szeretem magam beskatulyázni, de eléggé sokmindent igen érzékletesen leír. Akit érdekel a dolog, itt az oldal, a tesztekkel együtt: http://mbti.tarhely.biz
Visszatérve az evésre, holnap tuti hogy nem eszek egy falatot sem. Nem fogom kockáztatni hogy megint a sírógörcs kerülgessen amiatt, hogy ettem. Tapasztalat, hogy ha nem eszek remekül elvagyok, az éhség egy kisebb rossz ahhoz képest amit a teli érzés okozna. Gyűlölöm a teli gyomor érzését, bár tény az is, hogy sosem lakok jól, mert el sem jutok odáig hogy jóllakásig zabáljam magam. Amit én SOK-nak nevezek az egy normál ember átlagos kajamennyisége amit megeszik. Mégpedig egyszeri étkezésre. Napi egyszer eszek, vagy nagyon maximum kétszer, de leginkább egyszer és akkor is csak bébi adagot. Ma több sikerült, de már megszabadultam tőle. Holnap okosabb leszek.
Hiányzik R, de a telefont továbbra sem merem bekapcsolni és használni. Pedig láttam hogy keresett. Nem tudom tényleg mitévő legyek. Szeretem, de félek is tőle és a vele való beszélgetéstől. Tudom, így csak halogatom az elkerülhetetlent, hogy meg fogja unni, és egyszer feladja hogy keressen, az is lehet hogy éppen ma határozta el, hogy többé nem hív mert tele van a hócipője velem... amin nem is csodálkoznék. Drága R, ha olvasod, szeretném ha tudnád, hogy nem azért nem veszem fel a telefont, mert nem akarok veled beszélni. Hanem azért, mert nem tudok. És meg kell még szoknom azt, hogy én bizonyos dolgokra képtelen vagyok, bármennyire is megfeszülök, nem tudom megtenni ami másnak egyszerű és megszokott. Persze lehetne azon filózni meg azt boncolgatni, hogy akarattal leküzdhető lenne e... de.... én már mindent megpróbáltam. KOMOLYAN. Ma is már ott tartottam, hogy tartom a kezemben a mobilt, a nevek közül kiválasztottam R nevét csak éppen a hívás gombot nem tudom lenyomni :-S Kb 10 percig ültem, bámulva a mobilomban a nevét, azon hezitálva, hogy meg kéne nyomnom a zöld kis telefon gombot (ami hívja R-et). DE NEM MENT!!! :-( Mi a jó édes...f***mat csináljak???! Egyszerűen nem megy... értitek? Én ilyen akaratgyenge, béna, nem is tudom mi vagyok...... bocsánat érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése