2014. december 18., csütörtök

Igyekszem Türelmes Lenni Reményhez

Ray-nek (akivel levelezek) igaza van abban, hogy a Szeretet (Szerelem) türelmes, és mindig a másik javát, érzését, vágyát nézi. Kezdetben számomra ez nehézséget okozott, de már "könnyebb". Mert ha igaz, Remény most egy profillal az ismerőseim között szerepel, (ha Ő az), így ez picit talán megnyugtató. Nem zavarom, nem keresem, nem írok neki. Most úgy érzem ez így ok, és nekem is szükségem van egy kis szünetre ebből. Megpróbálok (ismét) megfelelni, betartani amit szeretne, amit kért tőlem. Azt hiszem igaza van, és én pedig ki fogom bírni, hogy ne keressem, majd itt a blogomban írogatok addig, amíg ő nem fog engem megkeresni. Nagyon félek attól, nehogy valaki másba beleszeressen, de igaziból én nem sajátíthatom ki egyáltalán - vagy önmagától érzi, hogy szüksége van rám, vagy az egész nem ér semmit.

MÁS: mostanában ismét azon gondolkozom, visszatérek az "Anás-időszakba", tudjátok mikor koplaltam csomót. Jelenleg 50,3 kg vagyok, és nagyon szomorú emiatt. Ma is ettem csomót... már nem vagyok Anorexiás, pedig voltam szerintem még Nyáron. De azóta 5-6 kg-ot felszedtem. Most kb normál súlyom van, bár az alsó határon igaz, de már normál. Ma nagyon fájt amit Mama mondott nekem. Közöltem vele, hogy ismét fogyózni akarok, és már nem tudom hogy miből jött, valamire reagált és azt mondta, hogy "Nem vagy Anorexiás." - mármint ezt mondta nekem. Én meg totálisan kikészültem, sírva fakadtam, és rázúdítottam mindent, hogy hogy képes ilyet mondani nekem, amikor tudja milyen mélyen voltam a Nyáron az Evészavar miatt. Persze csak az igazat mondta, de épp most közlöm vele, hogy ismét koplalni akarok erre meg ilyet mond, hogy nem vagyok Anorexiás. Oké, ez igaz, de inkább ha nem tud normálisat mondani, akkor semmit ne mondjon. mostanában Mama nagyon sokat bánt engem szavakkal, persze leplezve, de mindig valamivel megbánt. Azt hiszem sok vagyok már neki én is, pedig - állítólag - én vagyok a mindene, az "Élete", és mégis mindig belémgázol mindennel, mintha valamit a tudtomra akarna adni, amin változtatnom kéne... de nem értem, akkor miért nem mondja a szemembe AZT ami a tényleges problémája velem??? Mindenki csak félrebeszél, nem azt mondja amit gondol. Ez engem rettentően zavar, mert én meg őszinte és nyílt ember vagyok, és ugyanezt elvárnám másoktól is. Hát ez volt ma.

Holnap semmit nem fogok enni. Ma elég sz*r napon vagyok túl. Ismét egy mélypont és depresszió. Az emberekből is kb elegem lett... jó lenne egy normális Barát, mint pl Ray. Még jó, hogy itt van ő nekem, mint Barát. És ezt nagyon köszönöm Neki <3 De igaziból én leginkább azt szeretném, ha Remény is lenne "Nekem", mint Barát, és Vele tudnám megbeszélni azokat a dolgokat amiket Ray-el. De Ray-t is nagyon kedvelem, Szeretem őt mint Barátot, de az ember leginkább arra vágyik, hogy az Élete dolgait a Szerelmével beszélhesse meg. Így én is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése