A Fájdalom megmarad sajnos...

A karácsony nem éppen ideálisnak mondható. Jól kezdődött, de mivel én nem tudok olyan témákról beszélni, amiket nem gondolok, csak ami éppen átvillan az agyamon, ebből adódóan ismét megint depis hangulatú lett az egész. Illetve igaziból nem ez volt a fő gond, nem is én miattam romlott el (de tényleg), hanem Imre (anya férje) felhozta, hogy látták Facebookon hogy Remény eljegyzett engem, és próbáltak meggyőzni hogy az egész csak kamu, mert ez nem így szokott menni. Nem értem, miért jó nekik Szenteste ennyire elrontaniuk a kedvemet, rendesen ideges is lettem ettől, annyira hogy elkezdtem remegni, és ki kellett vonulnom a szobából. Aztán meg olyan dühös lettem, hogy kb senki nem hiszi el, hogy Remény szeret, hogy a fejükhöz vágtam azt, hogy azt teszek az életemmel amit akarok, és úgy teszek ahogy nekem jó. Anya és Imre, sőt az egész család kb kiröhögött, hogy mennyire naív vagyok, illetve azt próbálták közölni velem, hogy az egész net röhög rajtam... "Király" - gondoltam, ha ez így van akkor az nagyon "szuper". Benne van a pakliban ez is, de ráadásul tudják, hogy éppen Skizofrén és gyanakvó vagyok és ez "olaj a tűzre". Mintha nem féltem és gyanakodtam volna eddig is eleget már életemben. Igaziból már "úgyis" meghaltam lélekben, szal mindegy mi van, és a méreginjekcióval is kínoznak folyamatosan, nincs egészségem sem. Na "mindegy", de ezt most nem tudom miért kellett Imrének felhoznia, illetve ha már szóba került, miért nem lehet hinni nekem és Reménynek. Én Bízom és Hiszek Reményben. Nekem a Szerelmem az első, akárkinek akármennyire is fáj ez, ez mindig így lesz. Nem akarok semmi olyat írni, amivel esetleg ártok, de azt vettem észre, hogy Imre iszonyúan féltékeny rám. Ennek nem örülök, mert Imre nem a szerelmem, szeretem őt mint embert, kedvelem nagyon, de a Szerelmem az Remény. Úgy tűnik ezt nem tudja elfogadni, de én akkor nem tudom hogyan fogadtassam el ezt vele. Hát ez nem lesz olyan egyszerű mint ahogy szerettem volna... Még jó, hogy lelkileg egy iszonyúan erős ember vagyok. Már rég öngyilkos is lehettem volna, ha nem tartom magam, akkor amikor Remény először azt közölte, hogy menyasszonya van, szóval akkor más a helyemben már tutira annyira kikészült volna, hogy bevett volna csomó gyógyszert, de én ezt nem tettem, hanem türelmesen vártam, bár igaz, hogy nem éppen a "legjobb" idegállapotban, de túlléptem azon az időszakon is úgy, hogy nem ártottam magamnak szándékosan. Bár az is biztos, hogy akkor kb meghalt bennem az összes érzés, mármint nem a Szeretet, de akkor a Lelkem meghalt. Soha ne teszteljétek a Szerelmetek semmivel, mert lehet hogy megölitek a Lelkét. Sajnos valószínűleg olyan maradandó lelki károk keletkeztek bennem akkor, hogy már képtelen vagyok érezni, csak tudom, hogy Szeretem Reményt, de nem tudom átélni a dolgot. Fáj nagyon, és bár valóra vált az álmom, mégis csak fájdalmat érzek. Boldog is vagyok, de mégse, mert ott a törés és fájdalom. De nagyobb fájdalom lett volna örökre elveszítenem Őt. Bár így is meghalt a Lelkem, csak a testem él. Mindentől függetlenül Nagyon Szeretem Reményt.