Attól még mert úgy teszek, mintha "semmiről nem tudnék", látok és értek mindent. Attól még mert nem válaszolok szemtől szemben Neked, még tudom, hogy rólam van szó. Attól még mert túlzásokba estem Nálad, nem jelenti azt hogy ezt akartam tenni vagy hogy nem akarom jóvá tenni. Attól még mert nem merek mostmár közeledni sem, nem jelenti azt hogy nem szeretnék.... attól még mert úgy tűnik "minden oké" velem, még nem jelenti azt hogy tényleg úgy is van. És Bocsánatot szeretnék kérni a feltételezéseimért, meg mindenért amit úgymond elb**tam, de nem tudom hogyan kerüljek Hozzád közel(ebb), hogy hogyan érintselek meg a Lelkemmel, aminek szinte teljesen az ellentétjét mutattam meg Neked. Nem értheted miért tettem, én nem olyan vagyok, mint amilyen képet én magamról lefestettem, de nem engedhettelek közel(ebb), mert nem tudlak. Ezért el kellett hogy taszítsalak, hogy ne kelljen "félnem" a Gyönyörűséges Lényedtől, hogy belédzuhanok és belehalok. Ezért tettem mindent tudattalanul, mert TÚL JÓ vagy Hozzám, túl gyönyörűséges, túl csodálatos, hogy Igaz Legyél számomra. Akartalak, mindennél jobban, de féltem nagyon.... most is félek... és ezért eltaszítottalak szándékosan, bár tudattalanul. Ne haragudj Kérlek....... annyira fáj, nekem is! Nem ezt akartam, de fogalmam sincs mit teszek és tegyek, hogy ne ezt tegyem Veled, velünk. "Meggyilkoltalak", kikészítettelek, a sárba tiportalak, mert megijedtem Gyönyörűségedtől.... nagyon félek "Tőled", ez az igazság, mert Annyira Szeretlek, mint még soha senkit....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése