Szarul vagyok. Egyszerűen "csak" szarul. Nem tudom, fogalmam sincs mi a baj... de azt igen hogy nagyon nagyon rossz. :( Nem lenne jó az sem, ha Reménnyel lennék, mert nem tudnék vele lenni. Pedig Akarok. De hogyan, hogyha képtelen vagyok érintkezni emberekkel, de még sokáig velük lenni sem vagyok képes. Semmi nem jó és sehogy. Mintha már mindent átéltem volna - persze főleg rosszat - és már mindenből elegem lenne. Remény meg tudna nyugtatni, de ahhoz "olyannak kéne lennie", amilyen lehet hogy soha nem lesz.... törődőnek, vígasztalónak, gondoskodónak. Persze Remény teli van szeretettel, mégsem tudja ezt kimutatni, vagy nem tudom... én ismerem ŐT, Ő csodálatos, szerető fiú, de nem tud úgy gondoskodni ahogy nekem arra szükségem lenne. Vagyis én nem akarom hogy másmilyen legyen, de nagyon szenvedek, úgy látszik ez a Szerelem ilyen lesz mindig, sőt örülök, hogy legalább még elvisel engem, mert velem sem egyszerű. Ő egy fantasztikus lélek. De én sosem leszek igazán Boldog és erről nem Remény tehet, mert Ő mindent megad amit csak tud, legalábbis ez a türelem és csend nekem nagyon sokat jelent, csak nagyon hiányzik hogy megvígasztaljon, és megöleljen.... de nem baj, erős vagyok, így is "jó", csak már.... nagyon fáradt vagyok és szomorú, hogy nem lehetek Boldog Életem Szerelmével.