Az egyetlen oka amiért eddig kitartottam Reménynél (ezután is kitartok majd, de nem fogom zavarni), az az, hogy Szeretem és valószínűleg ő is beteg, és szerettem volna kicsit segíteni is neki, mindamellett hogy nekem kellett ez az álomvilág Vele, szóval bíztam abban, hátha picit "segítek" neki, lehet hogy csak rontottam a helyzeten, nem tudom.... de ő "speciális" eset, úgyértem, szerintem nem sok embert enged közel magához, én ismerem annyira, hogy tudjam ezt, ezért próbálkoztam hosszú ideig "megnyitni" őt, de most biztos hogy leállok már, (remélem sikerül), mert nem akarom elveszíteni legalább a Barátságát nem, ha már több nem lehet. Sajnos úgy sejtem elrontottam, de még talán nem annyira, és meg tudna bocsájtani, ezért most kell leállnom, mielőtt még mindent még jobban tönkreteszek. Szeretem, de nem okozhatok neki kellemetlen érzéseket, és nem zaklathatom, nem csünghetek rajta, ha közben lehet, hogy ő neki ez rossz, ezt egyszerűen nem tehetem. Hozzáteszem, nem tudom mit érez, de én a logikámat alapul véve, most kell leállnom, ha már eddig nem tettem. Ki kell bírnom, mégha nagyon nehéz is lesz, bár nem tudom Remény mit fog érezni, ha nem keresem, ettől is félek, nehogy az legyen a "rossz" neki, de most úgy vagyok vele, egy kis szünet mindenképp hasznos lesz. És ha ez így marad, hogy nem ír, és én sem akkor ez van... bízom benne, majd még lehetünk - legalább - Baráti kapcsolatban, mert az az igazság, hogy nekem Ő a minden, így szükségem van rá, de mostantól békén hagyom, mert nem akarok neki rosszat. Ez az egyetlen megoldás. Nem magamat szeretem, hanem Őt, bár lehet úgy tűnt, hogy nem veszem figyelembe Őt, de részben azért is írtam neki ennyit, mert azt akartam, hogy ne legyen nagyon egyedül, és persze azért is, mert nekem Fontos Ő, és Szeretem. De most azt hiszem leállok végleg, aztán majd lesz valami... vagy nem :(