Közben az is itt van problémának, hogy ugyanakkor én sem engedek senkit közel magamhoz, sőt sajnos megfutamodok minden lehetőség elől. Ma is elhívott egy kedves netes Barátom egy helyre, de egyszerűen nem mertem elmenni vele.... még sosem találkoztunk élőben, és én ahelyett, hogy tökre örülnék és kapnék az alkalmon, hogy valaki elhív, helyette elbújok és lemondom. Tudom, ez sem oké, ezen változtatnom kéne, de nem megy... olyan ez picit nekem, mintha mondjuk lenne egy rokkant ember, akinek nincs lába és azt mondanák neki, hogy járj, olyan egyszerű, csak erőt kell venni magadon... holott nincs lába.... persze lehetne mondani, nem olyan, és csak akarat kérdése, de nekem az is emberfeletti feladat... lehet az a baj igaziból hogy nem is akarom igazából a dolgot... de így nem tudom mi lesz velem, ha ennyire bezárkózom. Reménnyel sem tudnék "semmit kezdeni", sem találkozni vele, sem kapcsolatot ápolni, szal nem is tudom miért jó nekem ez az egész, talán tényleg a nevével azonosítom, hogy "Remény", és Reményt látok benne, magam számára is, de lehet hogy csak én tudok mindent megváltoztatni, de a gáz az hogy én nem tudok kilépni a bezártságomból, se egyedül se mással. Az hozzá tartozik a dologhoz, hogy én egyszer akkorát csalódtam valakiben (Szerelmem volt), hogy szó szerint majdnem meghaltam, és beleőrültem a dologba, azóta vagyok Skizofrén, ez 12 éve történt, akkor kaptam egy akkora sokkot és tört össze a szívem, hogy azt hittem soha többé nem tudok már érezni, de aztán megismertem Reményt, és szó szerint Reményt adott a létével nekem, és azzal hogy megszerettem (a kinézetét is de főleg a lelkét és azt hogy láttam a fájdalmát a lelkében és a szemeiben), szóval ő "hozott ki", bár lehet tudatlanul és akaratlanul a végtelen fájdalomból és az összetört szívem újra dobogott és élt, és most lehet őt is "el kell veszítenem", de úgy érzem, ha őt elveszítem, soha többé nem leszek képes már érezni, mert Őt szeretem, és ha megint összetörik a szívem, vagy belehalok, vagy meghalnak a maradék érzéseim is. Igaziból akkorát csalódtam abban a lányban Egerben, hogy soha többé nem vagyok képes mégegyszer azt a fájdalmat elviselni, mert ő akkor ott összetörte a szívem, és kb 10 évbe telt "kiheverni", bár a seb az örökké megmarad bennem.