Magam alatt vagyok, ma kellett volna mennem a pszichiáterhez de nagyon ki vagyok készülve a hízásom miatt, és ráadásul csak eszek és eszek, nem tudok leállni, már úgyis mindegy alapon :( Nem érti meg a család, hogy így nem bírok emberek között lenni és el akarok bújni mindenki elől... és arra kényszerítenek hogy azért is legyek emberek között, ráadásul Gyulán a kórházban a pszichiáternél, ahol teli van emberekkel. Nem csak betegek vannak ott hanem mindenféle ember. Miért nem lehet csendben elbújni és senkit sem zavarni jelenlétemmel? Én nem akarok senkit, csak Reményt Lelkileg, ő megért, tudom. De a többi ember képtelen a megértésre. Nem akarom őket, nem akarom a családomat, hogy rámerőltessék magukat. Nem akarok beteg lenni és nem akarok egész életemben függeni az orvostól és kórháztól. Gondnokságba vagyok véve, és ezt sem én akartam, hanem rám kényszerítették mások, mert jogot formáltak az életemre és tulajdonba vettek. Holott én CSAK Reményé vagyok! Ne haragudjatok, csak már nagyon el vagyok keseredve, hogy nem élhetek szabadon, úgy érzem magam mint egy rab.... Remény megért és ismer, de rajta kívül senki. :'( Lélekben Vele: Péter Marcell Darvas