Lelkileg most kiegyensúlyozottnak érzem magam, testileg nem. Ma kellett volna mennem a pszichiáteremhez, de képtelen voltam, és főleg azért mert iszonyú hájasnak érzem magam, és így nem tudok emberek közé menni, annyira kikészít ez. Nem tudom hogy tudnám ezt az orvossal megértetni, illetve ezt szóba hozni, mert akkor nagyon sebezhető lennék. De valahogy beszélnem kéne erről neki, hogy számomra ez mekkora probléma. Testileg már nem vagyok evészavaros, és eszek is, de lelkileg még mindig a mélyben a hízás miatt.... valahogy ezt tudatni kéne, csak nagyon szégyellem magam hogy ennyire meghíztam (illetve 48 kg vagyok, de sokkal többnek nézek ki). És nem tudom ezt egy ember képes lenne e megérteni és elfogadni hogy nekem ez mekkora probléma. Hogy így nem bírok emberek között lenni. Nekem muszáj elbújnom az emberek elől. Vagy megint koplalok és jó esetben néhány koplalós nap után visszanyerem a jobbik formám, de az megint iszonyú kínokat jelentene maga a koplalás. De muszáj, mert így nem bírok élni. És nyitni sem tudok mások felé, ma hívott telefonon egy srác, akivel jóban vagyok, vagy 4x keresett, de nem vettem fel, hagytam kicsöngeni. Nincs bátorságom, félek, és nem akarok senkivel beszélgetni. Maximum chatelni, de azt sem nagyon. Nekem a net egy menedék, mert lehetőséget ad a "társas kapcsolatokra", amire a valóságban nem vagyok képes, ez az én defektem.