Igaziból már tényleg meghalt bennem minden. Remény még él, Szeretem. Egyedül Érte tartok még ki, úgy hogy nem tudom Benne mi játszódik le. Inkább csak érzem. Itt (lenne) az ideje számomra elengedni azokat a dolgokat, amikhez ragaszkodom. És az nem lehet hogy nem bírom ezeket elengedni! Hülye net, hülye weboldalak, miért fontosak? Remény képes volt lemondani róluk, úgy látszik innen nézve. Nekem is sikerülnie kell! Igaz, hogy akkor már (szinte) semmi nem marad, ami ténylegesen is olyan lesz hogy semmi nincs már. Nekem CSAK ez volt, a net. Míg mások élik a szociális életüket, van családjuk, gyerekük, férjük, szeretteik, nekem senkim nincs. Mama is csak elvisel. Érzem, hogy (már) nem szeret, vagy ha picit még szeret is, de már teher vagyok számára. "Rá sem számíthatok!" - de tényleg. Sajnos nem tudom hogyan kell önállónak lenni és itt nem a mindennapi dolgokra gondolok főleg, mosás, takarítás, élelmiszer beszerzése, fürdés (bár ezek is vannak még pluszba!), hanem a lelki függetlenségre! De hogyan legyünk önállóan, egyedül is egészek, és jól? Jó, hát már feladtam azt a reményem az életben, hogy valaha is jól leszek... de az még megmaradt, hogy HÁTHA lesz olyan, hogy nem annyira szar! Na, de ami most fontos lenne, persze ez megint egy VESZTESÉG és LEMONDÁS és HIÁNY lenne, lemondani a maradék dologról, amim van, azaz arról ami jelenleg az ÉLETEMET JELENTI. Hát ez a kemény dió....... :/ El akarok tűnni a netről, és most ezt nagyon komolyan mondom, úgy persze hogy közben arra gondolva, sajnos ez lehetetlen, de ugyanakkor a SZÁNDÉKOM megvan erre, szóval most valahogy ezt fogom összehozni, bármi áron is!