Én egy Senki Vagyok...... nem lehetek más, csak egy Senki. Aki Semmire nem képes.... lenne Feladatom, s nem is akármi, de én nem vagyok alkalmas A Feladatra. :-( Pedig, Tudom, hogy Én Vagyok Az, aki ki van erre Jelölve, s én is éppen EZT Akartam, de..... Hogyan Teljesítsem??? :-(((( Én ezt nem értem...... nem értem, miért pont én??? De ki más???? És Tudom, hogy mások "még alkalmatlanabbak rá", DE ÉN IS! Pedig Képesnek kell lennem Rá. Nagyon félek. Nem lesz így Semmi (előrehaladás). Ez elkeserítő, hogy a legtöbb Remény Én (lennék), de ha belegondolok, hogy "ki vagyok", akkor tényleg csak arra jutok, hogy egy "Senki". Mert miért is lennék én Valaki? Mit tettem, vagy nem tettem, amitől én "különb" lennék másoknál??? De itt van Bennem az érzés, hogy "Alkalmas Vagyok", és "Nem Ronthatom El" és hogy "Bárhogy is Lesz, Jó Lesz Úgy". Nem tudom.... egyszerűen nem tudom...... én "nem tudom ki vagyok". Én most még passzívabb leszek ezentúl sajnos. A kínok egyre elviselhetetlenebbek, s Senki nem érti. Hiszen én csak egy ember vagyok, aki beteg, egy a sok sok milliárd ember közül, egy porszem a Semmiben, aki még soha életében nem tett semmit ami jelentős, sőt ha lehet mondani, több fogyatkozása volt mint akármelyik embernek itt a Földön. Szóval Mi Értelme? DE VAN, csak még mindig nem értek "Semmit", hogy "Miért Kell Tanulnom", holott az csak.... "Tudás", ami elvész. S nem látom értelmét. Mert tegyük fel, sikerülne Mindent megtanulnom (persze ez nem lesz), akkor is mi lesz? Meghalok a fenébe, s "tök fölösleges volt". Szóval néha már nem tudom mi is van, csak pihenni akarok, és szeretném érezni, hogy "így is elfogadható vagyok", hibákkal, így amilyen vagyok. Nem tudom, nagyon kétségbe vagyok esve, de nem gondolkozom ezen a kétségbeesettségen, csak érzem, hogy elhagy az erőm, az összes képességem, és egyre mélyebbre zuhanok a fájdalomban, úgy hogy a környezetemnek fogalma sincs Semmiről. Ők Nem Látják, mi van velem! De hisz, soha nem is fogják! Akkor miért Reménykedem állandóan, hogy "jön a segítség"? Holott Minden Rám Vár???? Én pedig, Nem Vagyok Képes........... De Muszáj..... valahogy össze (kéne) szednem magam, de az a helyzet, hogy folyamatosan haldoklom. És Ami még jobban is fáj talán, az az, hogy Vele is ez van, Akit Szeretek. Rettentően félek, de "Nincs Menekvés"... már szinte "Biztos A Halál". Legalábbis úgy érzem.. a kérdés az, hogy meddig lehet kihúzni....... és ez fáj és igen, elkeserít.
1 megjegyzés:
Ha szarul vagy, ne akard magad összeszedni... A hangulatok jönnek-mennek, el fog múlni ez is. Amikor szarul vagyok pl PMS miatt, sokszor jól akarok lenni, de aztán rájövök, h. totál fölösleges, mert NEM FOG MENNI. Egyszerűen csak átadom magam a rossz érzésnek, elfogadom, hogy tomboljon a rossz bennem, tudom, hogy egyszer el fog múlni. Ha ellenállok, még rosszabb lesz. Viszont ha megengedem, akkor kicsit jobb lesz minden.
Nem vagy senki... Mindenki valaki. Csak az elvárásaid önmagaddal szemben fosztanak meg attól, hogy örülj, hogy az vagy, aki... Sok embernél értékesebb vagy, mert nem vagy egy felszínes, üresfejű valaki. Hidd el.
Kellene számodra segítség, akiben megbízhatsz, nem tudom, hol lehet ilyen ember vagy szakember... Úgy látom, hogy nagyon egyedül vagy a problémáddal és akibe kapaszkodsz, maga is beteg.
Nekem az segített x évvel ezelőtt, hogy volt valaki, aki teljesen el tudott fogadni olyannak, amilyen vagyok és ez a bizalom és szeretet volt az a kapaszkodó, ami segített kijutni a gödörből. És az is segített, hogy nagyon-nagyon akartam kijutni a mélyről. De annak, aki segít kijutni, egészségesnek kell lennie, életképesnek! Egy haldokló nem tud segíteni egy másik haldoklónak. (bocs a hasonlatért). És ma sem vagyok teljesen jól, de úgy érzem, már a jó napok vannak többségben, és a rosszak kisebb számban. Persze rengeteget meditáltam és meditálok a mai napig is és próbálok egészségesen élni. Azért vannak olyan napok, amikor nincs kedvem meditálni és nem érdekel az egészségem se, ezek azok a napok, amiket el kell viselni...
A halálhoz még fiatal vagy:( Ha nagyon szarul vagy,kapaszkodj olyan dolgokba, amik erőt adnak... Írások, versek, zenék, vagy keresd fel valamelyik barátodat neten, merj közeledni, azért vagyunk 7 milliárdan, hogy segítsünk egymásnak. (jó esetben) Vagy sírj, add ki a fájdalmadat, írd le magadnak, minden sérelmedet, fájdalmadat, amit esetleg ide nem mersz felrakni. És szerintem ne próbálj olyan titkokat megfejteni, amiket az élet nem akar feltárni előtted, bizonyosan az isteni terv része, és okkal van. (ezt nekem is nehéz megtenni, belátom). lehet, hogy azért nem akarja feltárni, mert nem tudnánk elviselni az igazságot. Nem véletlen, hogy előző életeinkre sem emlékszünk, lehet bele is zakkannánk a tudatba. Nincs ember bűn nélkül, mert ha lenne, akkor nem a Földön lenne, hanem valami sokkal szebb helyen az Angyalok között. De sok ember saját magát bünteti, és már régen egy szebb dimenzióban lehetne, ha nem ostorozná magát folyton valami korábbi ballépés vagy hiba miatt, ami ide űzi a Földre, hogy tovább büntesse magát:(
Megjegyzés küldése