Úgy érzem, a szavaknak már súlyuk sincs.... olyan könnyedek és jelentéktelenek mint a semmi, elvesznek a homályban, a távolban, és nem ér el senkit. Olyan mintha csak magamnak írnék, de ha így is van nem bánom. Örülök, hogy van ez a hely nekem. Legalább ez!
Persze tudom ezek a szavak nagyon súlyosak, de valahogy... minden mintha értelmét veszített lenne. Üresség, fájdalom.... de most inkább csak... üresség. Semmi más. Egyre rosszabb.... hát ez van. Nem baj, elfogadom, vagyhát megpróbálom. Persze nem fog menni, de nem baj. De azért tovább próbálkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése