Nagyon nem vagyok jól, de nem szeretnék panaszkodni, el kéne nyomnom magamban valahogy de... nem megy. Nem akarok több "gyógyszert" szedni de rámerőlteti a család. Ilyen gyengén és félhullán meg nem tudok talpra állni, teljesen tönkretettek a gyógyszerek. Bárcsak el tudnám hinni, hogy segít, de én nem hiszem, csak azt érzem hogy egyre rosszabbul vagyok, egyre jobban lerobbanok fizikálisan. Lelkileg még oké most jelenleg, de ezt a testi szenvedést már nem bírom. Olyan megfoghatatlan, mintha kívülről ölne ez a szer, a "szellemem", de nem vagyok jól... nem tudom mit tegyek, de megpróbálok erős lenni. Annyira rossz minden, de még elviselem, eltűröm a legvégletesebb dolgokat is csak éljek. Még ha szenvedve is de legalább élek. Az élet érték, bármilyen szörnyűséges is, a halálnál nincs rosszabb, vagyis nagyon szenvedek már, de a meghalás borzalmas lehet. Jobb lenne nemlétezni, de félek magától a meghalástól és fájdalomtól. Nem fogok semmit tenni magammal, sosem tudnék ártani sem magamnak sem másnak szándékosan. Viszont nagyon rosszul vagyok fizikailag, és tudom hogy a "gyógyszerek" (mérgek) okozzák. Bárcsak el tudnám hinni, hogy akik gyártják nem mérget és szart gyártanak, de sajnos nem tudok ebben hinni. Mi más magyarázná ezt a szörnyű rossz érzést amit érzek? Betegnek érzem magam fizikailag. Mintha a szerveim tönkremennének folyamatosan. És nem a nemevéstől, mert eszek néha, hanem ezektől a mérgektől. Én nem akarom már ezt. Bárcsak jobb lenne. Írni sem akarok, semmiről, csak elaludni örökre. Bocsánat, nem akarok senkinek rossz érzést okozni, de valahol le kell írnom ezt, mert.... mert ez kicsit könnyít rajtam. Ne haragudjatok, kérlek.