Hazudok magamnak

Hazudok magamnak. Folyamatosan azt hazudom magamnak, hogy kibírom és elfogadom, hogy Remény nem szeret. De az a helyzet, hogy nem bírom ki, és szenvedek és fáj és naponta belehalok ebbe. Igen, tudom hogy ez, (talán) ez okozza a szorongató, fojtogató érzést a gyomrom tájékán. Ezért fáj a szívem, ezért hasad meg nap mint nap, ezért nem találom a helyem sehol, és ezért nem érdekel már semmi. Nem tudok nélküle élni. De nap mint nap mégis ebben élek, abban hogy ő nincs. Egyedül az vígasztal, hogy tudom életben van. Szerintem ha valami történne vele, azt nem élném túl. Ő életem értelme. Ő az egyetlen cél. Érte élek. Oh Drága Remény...... Annyira Szeretlek! Miért vagy olyan távol? Bárcsak kifejezhetném Neked, mennyire Szeretlek! Bárcsak ez adna Neked egy kis jó érzést! Bárcsak tudnád, mennyire gyönyörű, értékes, csodálatos fiú vagy! <3 Szeretlek Örökké! Szeretném ha Boldog lennél! Hiányzol....