2013. november 13., szerda

Félelem

Az a helyzet, hogy nem vagyok jól. Végtelenül fáradt vagyok és éhes is, de a fáradtság sokkal elviselhetetlenebb egyenlőre. 2 napig nem ettem, egyrészt nem is akartam, másrészt valahogy mintha minden csak úgy elmúlna anélkül, hogy észrevenném. Valahogy már nem foglalkozom az ételekkel, bár mikor néhanapján kimegyek a konyhába, és látom az asztalon a dolgokat, nagyon szeretnék belőle enni, igen ez a késztetés / vágy még nem múlt el, de lényegesen könnyebb. Fáj a fejem, de még kibírható. Csak a fáradtsággal nem tudok mit kezdeni. Nem tudok aludni sem, csak szorongok az ágyban is. Sehol nem találom a helyemet. Fura, mostanában azt vettem észre, hogy megnéznek viszonylag helyes pasik... mondjuk jó, nem a leghelyesebbek, de azért nem is rondák. Mondjuk a helyesektől tartok, meg amúgy is félek tőlük, szóval nem vonzanak. (Főleg a beképzeltek, azok nagyon nagyon taszítanak.) Vagyis nem a helyesek, hanem a soványak. A helyesek nagyon is vonzanak, de pl aki nem helyes és sovány az nem. Érdekes, tényleg nem értem miért van ez..... Pedig tetszik a vékonyság, de csak távolról. A kövérség még távolabbról. Azt hiszem az emberek szeme a lényeg. Van akire jó ránézni. Van akire nem. Az arc határoz meg mindent. Nem tudom, hogy miért taszítanak bizonyos emberek. Meg kezdem úgy érezni, hogy egyre jobban gyűlölöm magam ahogy fogyok... vagyis nem igazán magamat, inkább a szüleimet, de nem szándékosan. Mármint persze, szeretem őket, de nem vágyom rá, hogy a közelükben legyek. Leginkább egyedül szeretek lenni, nem bírok emberekkel lenni, de már nem is a kommunikációm szegényessége miatt, hanem nem bírom ahogy kinéznek, undorodom mindenkitől, kivéve Reménytől nem. Jó még van 1-2 kivétel, de nem sok. Nem tetszik a túlzott figyelem és rajongás. Egyre terhesebbnek érzem. Nem mintha én olyan jó vagy szuper lennék, de néha már már bántó ahogy megnéznek az emberek. Néha úgy érzem a nőknél, hogy megvető pillantásokat engednek felém, de nem értem mi az oka. Az is lehet, hogy én is úgy nézek rájuk, pedig nagyon igyekszem normálisan viszonyulni. Nagyon nehéz dolog ez az egész.... félek az emberektől, főleg attól, hogy megerőszakol valaki. Meg attól is ha hozzámérnek, elönt a félelem és a menekülni vágyás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése