Nagyon szeretnék nem ilyen fáradt lenni. Enni szeretnék, de nem megy. Valami gátol. Talán az, hogy szerelmes vagyok. Igen, ha tudnám, hogy jó vagyok így ahogy vagyok, akkor "csak" tartanám ezt a súlyt ami van, a 44 kg-ot. De sajnos még nem elég... mármint magamnak sem elég ez, még lejjebb kell mennem. Lehetek ennél szebb. Lehetek ennél soványabb. Lehetnek ennél vékonyabbak is a karjaim, és a derekamat és csípőmet sürgősen keskenyítenem kell. Kicsit sem jó betegnek lenni. Ha lehetne választani inkább az egészséget és boldogságot választanám, de akkor senki nem szeretne. Nekem szükségem van szeretetre. De ma feltettem a kérdést magamban: Miért érdekel azok szeretete akik kövérek? (Mivel mindig a nálam "rosszabbak" fognak szeretni.) Úgyértem ők nem fognak soha boldoggá tenni... gyűlölöm magamban ezt az ítéletet, hogy nem tetszenek a telt emberek. Én is telt vagyok. De majd nem leszek az. Miért nem tudom elfogadni, hogy hízok, és kövéren boldognak lenni? MIÉRT? A szépséget hajszolom, de minek? Miért akarok tökéletességet mindenben? Miért nem tudom elfogadni ha hibázok, vagy valaki bánt? Régen sokkal jobb volt minden. Felhőtlen voltam és talán boldog. Most boldogtalan vagyok nagyon. Kínlódok minden nap, és szörnyű ez a fájdalom amit a testemben érzek folyamatosan. Fájnak a lábaim, fáj a hátam, fáj a fejem, és végtelenül fáradt vagyok. Meddig tart ez még? Meddig kell kibírni? Mikor leszek elég jó? Persze még soká, de nem tudom túlélem e egyáltalán ezt így. Már így is nulla kalóriákon élek, hát ezt hogyan csökkentsem? Talán még tudok fogyni valamennyit így ha nem eszek, és koplalok. De félek egy idő után már még nehezebb lesz. Gyűlölöm magam, hogy mindig erről írok, és hogy egyáltalán megnyilvánulok. Annyira szenvedek.... :-( De majd erős leszek valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése