Az a helyzet, hogy egyre rosszabb állapotban vagyok, és most nem tudom, hogy ez annak köszönhető e hogy hol eszek, hol meg nem, vagy pedig a pszichiátriai gyógyszereknek amit szednem kell. Már 2 napja csak feküdni tudok, de nem azért mert olyan gyenge vagyok (bár az is talán), hanem mert fizikailag kivan a szervezetem. Állandó hányingerem van, hőemelkedésem, és ha felkelek alig bírom tartani magam, le kell feküdjek. Én arra gondolok ez a gyógyszerek miatt van. De a családom rámerőlteti. Nem tudom mi lenne ha meghalnék egy nap a gyógyszereknek "köszönhetően", szerintem akkor sem kapcsolna a család, hogy amiatt. Nem tudom mit tegyek, csak feküdni bírok vagy ha nagyon erőltetem akkor ülni a gépnél de úgy hogy közben iszonyú szenvedés. És mivel már napok óta megint éheztem, és gondoltam az is baj lehet, attól is rosszul vagyok ezért megettem vagy 1500 kcalt (amennyit SOHA nem szoktam) és most még inkább rosszul érzem magam, hányni akarok, hiányzik a hányás, mert rossz a közérzetem a kajától. És a hízástól. Szerettem volna gyógyulni, de soha nem fogok már, ha 1 kg hizástól is ilyen rosszul vagyok. És tényleg kövér vagyok. Akkor tűrhető a közérzetem ha 45 kg vagyok de most 47 és NAGYON kivagyok. Tudom, hogy elcsesztem mindent, de már erőm és lehetőségem sincs gyógyulni. Valami nagyon kicsinált fizikailag: vagy az evés vagy a "gyógyszerek". Sajnálom, hogy ezeket leírom, de úgy érzem már nem bírom... Iszonyúan szenvedek, már nagyon régóta, csak próbáltam visszafogni magam, úgy tenni, mintha viszonylag minden rendben lenne, de ez nem megy a végtelenségig, ez a látszat fenntartás... BETEG VAGYOK.
És jól akarok lenni, szeretnék legalább egyszer jól lenni, úgy hogy ne szenvedjek.
Gyűlölöm a gyógyszereket, ezek mind mérgek, élőhullává tesznek, amihez még társul ugye a nemevés, a kettő együtt pedig már kiszámíthatatlan károkat okoz. Bárcsak valaki segítene, de még a legközelebbi hozzátartozóim sem tudnak... emlékszem mikor Chaten egyszer Remény megvédett, és írta mamámnak hogy a gyógyszerek mérgek, és tönkrevágnak, akkor NAGYON IGAZA volt, és annyira jó érzés volt, hogy törődött velem! Bárcsak segítene vagy valaki, de én nem terhelhetem rá magam senkire, nekem kéne rendbejönnöm, de nem bírok, gyenge vagyok, és muszáj most is lefeküdnöm, mert nagyon szenvedek... sírni akarok, és aludni, hogy ne érezzem ezt a szörnyűséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése