Akkor lennék boldog, ha a fiú akit szeretek, szeretne. De sosem fog szeretni, ezért örökre boldogtalan leszek. Fáj és szenvedek... nagyon szeretem Reményt. Nagyon kivagyok. Mert Ő a mindenem. De már nincsenek elvárásaim az életben, tudom hogy sosem leszek már boldog. Soha nem voltam az és nem is leszek. Legszívesebben meghalnék, mert nincs értelme az életemnek... gyűlölöm magam, hogy... nem tudok erős lenni, annyira hogy önmagamban megtaláljam azt ami hiányzik. Erős vagyok de mégsem. Szeretném azt mondani, teljes egész vagyok önmagamban, de nem. Hiányzik a másik felem, a lelki társam. A Szerelmem. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése