Képzeljétek, Remény írt Facebookon pár mondatot! Tényleg igaza van Rékának (levelezőtársam), mindig keres előbb vagy utóbb. Mondjuk sokra nem mentünk, de akkor is hihetetlenül örültem ennek a pár sornak is!!! Mondjuk pont akkor írt, mikor nem voltam online, pedig tudtunk volna beszélgetni kicsit lehet... aztán kb egy óra múlva vettem észre hogy írt, akkor visszaírtam neki, kb ugyanannyi sort amennyit ő írt, direkt nem akartam többet pedig tudtam volna "regényt" írni :-P Aztán arra már nem írt vissza, de nem baj, mert most tök boldog vagyok, hogy legalább keresett... FB-én. Bár tudom, ebből így SEMMI nem fog alakulni soha, hogy félévente írunk 1-2 mondatot egymásnak. De most akkor is örülök :-))) Csak most meg arra is gondoltam, hogy mi van ha Remény meleg és azért írt mondjuk, mert a tesóm tetszik neki, és látta hogy tesóm posztolt egy zenét a Facebookomra... mert kérdezte az egyik mondatban Rem, hogy "Most zenét hallgatsz?" - mármint én, és elkezdtem kombinálni. Na de mindegy is, lényeg hogy ÍRT!!!

Aztán egész nap csak rá gondoltam, nézegettem a képeit, és sírni akartam, hogy miért nem tudunk jobban kapcsolatban lenni egymással. Meg hogy nem akarom elveszíteni. Meg hogy tuti elrontottam, mert szinte egyből válaszoltam, és az jobb taktika, ha kicsit "bizonytalanná tesszük" a szerelmünket, kicsit aggódjon ő is, ne mindent csak "készen elé toljunk egyből". Remélem nem cs**tem el..... Annyira szeretem ŐT!!!!!! <3

Aztán egy jó db-ig be voltam kapcsolva (a mobilom), hátha hív, aztán megijedtem, hogy mit fogok mondani ha keresne, s kikapcsoltam. Kb 1-2 óráig voltam bekapcsolva. De asszem nem keresett, vagyis nem jelezte ki a telefon.

(Ja, amúgy a Fb-én Petinek hívtam Remet, de a legjobban Marcellnek szeretem őt hívni, tök illik rá az a név, csak nem tudtam mennyire szereti ha úgy hívják, így maradtam annál, ahogy a legtöbben hívják őt.)

Most valahogy nagyon üres vagyok, átalszom a napok nagyrészét, s nem csinálok semmi értelmeset. Egyedül a torna az ami értelmet ad / adna, úgyhogy azt fogom nyomatni mindennap, csak nem bírok egyenlőre túl sokat. Meg tényleg inkább - nem enni kéne.

Imre visszautazott külföldre dolgozni, csomószor felhívott, kétszer beszéltem vele, aztán meguntam hogy hívogat és nem vettem fel. Közben FB-én tegnap vagy 5 ember írt egyszerre nekem, soha nem szoktak ennyien, János szokott írni, bár nem nagyon írogatok vissza neki, mert nincs is nagyon miről írjak, meg nem is nagyon van kedvem dumálni mostanában... NEM TUDOM MIT AKAROK. Mindenre vonatkozólag. És ez szörnyű. Nincs célom, nincs értelme az életemnek. Ha Remény picit "érzelmesebb" lenne, ha lehetne tudni mit érez, mi van benne, az nagyon jó lenne, de olyan bezárkózó, és így nem lehet semmire menni... és már én is totál átvettem tőle ezt a stílust. Nem mintha annyira jónak találnám, de ha valakit szeretek mindig olyanná válok, nem szándékosan, csak van bennem egy ilyen kényszer...  fogalmam sincs MIÉRT. Jó lenne legalább picit erősebb kapcsolat, vagy picit több kommunikáció. Nem sokkal, csak picivel, mert a sokat sem bírom, gondolom Rem sem.... de ez így nagyon kevés......

Hát itt ezek vannak most.