~ Levél amit Reménnyel is meg akarok osztani

Levelezek valakivel, már eléggé régóta, és barátok vagyunk, Rékának hívják, és sokszor írok neki levelet, és sokszor érzem úgy, hogy amit neki írok, azt Reménnyel is meg szeretném osztani, és mivel Reménynek nem merek írni direktben, mert nem tudom hogy veszi, nem e zavarja ezért most csak így ide a blogomba bemásolom a Rékának írt levelet, apróbb módosításokkal..... Nagyon szeretném, ha Remény is olvasná, és érezne valamit, legalább egy picike jóérzést, vagy melegséget, szeretetet irányomban ;-) De ez nem kényszer, de szeretném neki is leírni ezeket, szeretnék vele mindent megosztani amiket érzek, amik bennem vannak irányában. Lehetséges, hogy őt ezek hidegen hagyják, vagy nem tudom zavar(hat)ják e, nem akarok rossz érzéseket kelteni benne, szeretném ha tudná, hogy Ő a legfontosabb számomra (Remény), de nem akarom elveszíteni amiatt, mert ennyire kifejezem neki az érzéseimet. Ezért nem írok neki levelet, mert lehet zavarja. De így talán "oké", hogy nem zaklatom, nem erőltetem rá magam, hanem ha szeretné elolvassa, ha nem akkor nem. De én itt azért ki fogom fejezni mindig, vagy néha lehet leszedem, mikor nagyon bizonytalan vagyok. Na mindegy, jöjjön a Rékának írt levél, amit szeretnék Reménnyel is megosztani. Kétségek gyötörnek, de nem vagyok jól, írnom kell.... Hiányzik Remény.... NAGYON NAGYON....

Akkor a levél:

Szia Réka,

hát igen, nem vagyok valami jól, és ne haragudj hogy nem tudtam írni emiatt. Tudom, most neked is nagyon nehéz B "elvesztése" miatt, tényleg megerőltethettem volna magam, és írnom kellett volna, és akartam is, de egyszerűen nem ment. Ne haragudj érte! Viszont most írok, nem tudom mennyi fog összejönni, de tudom, hogy szükséged van rá hogy írjak. NAGYON értékelem, hogy annak ellenére hogy nem vagy jól írsz és ilyen sokat, és tényleg NAGYON KÖSZÖNÖM! <3 Ez rengeteget jelent nekem őszintén. Velem az van, hogy sokszor nem tudom kifejezésre juttatni, ha valaminek örülök, vagy mondjuk pl "sokat kapok", mert úgy érzem, én is minimum ugyanannyival "tartozom", és viszonoznom kell. Én sajnos nem tudok olyan sokat írni, bár néha igen, de inkább csak ritkán. Sokszor csak szeretnék írni, úgy hogy nem valakihez, csak kiírni magamból amit érzek.... úgy hogy eljusson mindenkihez, minél több emberhez. Ezért írok inkább főként a blogomba, meg sokszor átmásolom oda amit neked írok, mert szeretném pl Reménnyel is megosztani, de ez nem azt jelenti, hogy nem neked szól, sőt általában neked szól, de szeretném ha Reményhez is eljutna. Remélem ezért nem haragszol, de amit elküldök neked levelet, azt mindig úgy írom, hogy NEKED, és utólag úgy érzem, ezt Remmel is meg kell osztanom. Pont úgy ahogy Te vagy Bélával, hogy írsz nekem, de neki is kinyomtatod, mert sok mély érzésed beleviszed, és meg szeretnéd vele osztani ;-) Szerintem ez így teljesen jó, hogy bármiről tudunk egymásnak írni, és nincs megsértődés emiatt, hogy mással is megosztjuk. Nem? :-) Na de hogy írjak is valami másról, NAGYON ÖRÜLÖK a jóhírnek, hogy Béla vállalta hogy havi 1x találkozhattok ezekután is! Hát ez fantasztikus hír, őszintén!!! :-))) Ennek bizti nagyon örülsz, és megértem, hogy téged ez tart életben, és én is nagyon örülök, hogy Béla ezt megteszi! Dehát meg is érdemled, hogy ezt megkaphasd, és szükséged is van rá, és tényleg örülök, hogy így lesz!! Látod, látod, nem kell kétségbeesni, mert mindig van "tovább", mindig jön egy "megoldás", ami miatt érdemes folytatni! Most akkor neked ez egy új "értelme" az életednek, hogy lesz Béla továbbra is, kicsit úgy érzem, mintha most ez egy új "megszületésed" lenne nem tudom miért ;-) Tudom, picit furán fejezem ki magam, de szerintem érted, hogy mit akarok kifejezni. :-)

S szerintem csodálatos ajándékokat gyűjtöttél össze Bélának, én a helyében állandóan azokat nézegetném otthon, a gyönyörű képeslapokat, s a leveleket amiket írtál neki, a könyvet, a szép tárgyakat, meg mindent, - mert TŐLED van. Én bevallom irigylem Bélát, hogy ennyire szereted, szerintem nagyon boldog lehet, hogy valakinek ilyen nagyon fontos az életében! Én is szeretnék valakinek a MINDEN lenni, főleg Reménynek.... nekem ő a MINDEN, de bevallom Te is rengeteget jelentesz nekem mint barát. Mármint nekem TE egy nagyon fontos részt adsz, mégha teljesen más jellegűt is mint amilyen pl egy szerelem, mármint ne érts félre, ezt csak azért írom, hogy létezik IGAZI BARÁTSÁG, és nekem te igazi barátnő vagy, akinek bármit leírhatok! És te is nekem bármit! Ez annyira jó és nyugalommal tölt el, hiszen a mai világban ez annyira ritka hogy csodálatos dolog ha létezik ilyen! Szóval köszönöm, hogy vagy nekem, és számíthatok RÁD, és mindig írsz, akkor is ha rosszul vagy, és hogy várod a leveleim, meg olvasod a blogom. Néha úgy érzem, én annyira nem vagyok jó, tényleg sokszor úgy érzem, nem tudok értéket alkotni, vagy olyat ami másnak ad valami jóérzést. De ezt TE mindig megcáfolod és ezt köszönöm! A blogomat most leszedtem, mert azt akarom hogy Reménynek hiányozzak, kicsit önző vagyok, "rá akarom őt venni", hogy írjon, de tudom hogy nem fog...... én valójában neki akarok jót, de most mégis önző vagyok, hogy leszedtem a blogom, mert így "megfosztom" a lehetőségtől, hogy olvashassa, ő mennyire csodálatos és mennyire tökéletes, és hogy mennyire szeretem. Bár nem tudom eldönteni, neki ez jó e vagy rossz, hogy szinte mindent leírok a blogomban. Néha elkap a kétség, hogy ez nem jó, hogy rossz érzéseket kelt benne, aztán mikor nincs egy darabig, akkor meg az hogy dehát nekem is hiányzik a saját blogom, ami ugye elég vicces, de már annyira hozzám nőtt, és szükségem van rá. Szóval azt gondolom esetleg Reménynek is hiányozhat, meg te is olvasol, és tényleg nem akarok rosszat senkinek, csak kétségek gyötörnek. Amikor leveszem akkor főleg azért, mert félek valakit zavar hogy ilyen nyíltan írok mindenről amit érzek. Persze nyilván akit nem érdekel, az nem olvassa, de úgy érzem, mivel érdekel pár embert, vagyis nem bírja megállni hogy ne lépjen rá, de lehet közben mégsem jó neki hogy olvassa. Pl mint amikor van egy weblap, pl a búra vagy pro ana oldal, hogy úgyis felmegyek rá, mert nem bírom megállni, pedig nem akarom olvasni. Valahogy így érzek a bloggal és másokkal kapcsolatban. Ezért néha vannak szünetek, de nem kitolásból másokkal, hanem a bizonytalanságom miatt.

Amúgy itt nálam semmi extra, nem sok minden történik, itthon vagyok, fogyózom, néha zabálok :-D és olyankor kikészülök, aztán hányok, vagy ha nem tudok akkor depi ezerrel. Most fogytam picit, de nagyon picit tényleg, a napokban 47-48 voltam, most ma 46,7 kg. Egyszerűen nem tudok lejjebb menni már vagy 2-3 hónapja, vagy ha sikerül is, akkor sem tart tovább 1-2 napnál. Hetekig csak 46-47-48-nál vagyok de 45 max 1 napig sikerül lennem, vagy annyi sem. Mindegy, örülök hogy így is vagyok legalább, ez nem vészes, sőt mondanám oké elfogadom, lehet hogy "nem vagyok nagyon kövér", és ez most így oké. Persze annak látom magam, de ez mellékes, mert rájöttem, nekem nem is az számít hogy látom magam, mert az csalóka - már régóta a számok uralnak. Ez nem tudom miért van, leszarom pl ha soknak nézek ki, de a mérleg mondjuk 45-öt mutat, akkor én nyugodt vagyok. Nem értem magam, tényleg mintha tök8 lenne, hogy milyen hájas vagyok, csak a mérleg mutasson kevesebbet.

Ma is ettem, sokat de hánytam is. Aztán mikor mindent kihánytam, rá 2 órára megint zaba, vagyis két szelet szendvicskenyér sajttal, 1 banán meg 1 joghurt. Ezeket már nem hánytam ki, mert próbáltam ugyan, de akkor nem sikerült hangtalanul, és féltem ha tovább erőlködöm, mamám meghallja. Mondjuk bent tv-zett a szobájában, de még így is para, hogy esetleg meghallja. Így most ez nem jött össze. De mértem, s nem vagyok több mint voltam evés előtt - ez jó. Vagyis több voltam, de 1 óra múlva ugyanannyi, gondolom a stressz, meg feszültség, mert amúgy éhes is maradtam, s még Rivotrilt sem vettem be a feszültségre, szal emiatt is gondolom elégettem jó sok kalóriát.

Tegnap volt itt Imre, gyűűűűlölöm ha jön. Mindig hátul az ablakomon kopog, sunyi, mert nem csönget, nehogy mamám meghallja, mert ő hozzám jön, de hogy minek azt nem tudom, mikor én utálom ha itt van. Jó, ha reális akarok lenni, akkor nem gyűlölöm mint embert, de azt igen hogy mindig rajtam lóg, és úgy viselkedik mintha én lennék a párja. Foglalkozzon anyuval, ő a felesége, ha meg már nem szereti vagy nem bír magával, váljon el tőle, de engem hagyjon békén akkor is. Mondtam már neki sokszor, hogy nem akarok semmit, és zavar amit csinál, de mégsem érti meg. Még jó hogy valószínűleg pár napon belül elmegy dolgozni megint külföldre és akkor egy jó pár hétig távol lesz.

Amúgy Reményt nagyon szeretem továbbra is, s szerintem én az életben már nem leszek többé szerelmes Reményen kívül senkibe. Azóta nem hívott, de miért is tenné, amikor állandóan falakba ütközik nálam. Mondjuk én is nála, mert nem ír egy sort sem nekem. De én nem haragszom, meg értem, meg ha nem akar, akkor mindegy, nem tudok mit tenni, nem erőltethetem, az rossz lenne, mindenkinek, neki is, nekem is..... inkább hagyom, hogy legyen ami lesz, ha nagyon fontos leszek neki és nem bírja ki, majd valamit kitalál, vagy hagy a fenébe, de én nem tudok lépni, mert tényleg totál antiszoc lettem, kb akkor érzem jól magam, ha itthon lehetek és nem kell senkivel kommunikálnom és találkoznom. Én valamiért azt érzem, hogy fontos vagyok Remnek, nem tudom hogyan, és milyen jellegűek az érzései irányomban, de úgy érzem, nem vagyok közömbös neki valahogy. Csak ő sem tudja mit tegyen, szerintem hasonlóak vagyunk, úgy várjuk inkább hogy valami majdcsak történik, de nem aktivizáljuk magunkat :-D

Ja, most van egy fiú, aki szokott írni Facebookon nekem, János a neve, az idővonalamon látható sok sok videó amit belinkelt nekem. Aranyos meg minden, de nem tudom hogy tudassam vele, hogy "foglalt vagyok", mert a szívem foglalt Reménnyel. Én pedig nem tudok úgy valakivel "továbbmenni" hogy mást szeretek. Soha nem csalnám meg Remet. Még érzelmi, lelki szinten sem, még a legkisebb szikráját sem adom meg, hogy bármivel megbántsam őt, de néha hibázok, mikor másokkal kedves vagyok, dehát sok ember van, és nem lehetek bunkó mindenkivel, azért, hogy Remnek ne okozzak fájdalmat. De nem akarok neki egy csepp rossz érzést sem okozni, és remélem tudja hogy CSAK Ő LÉTEZIK SZÁMOMRA. Mert Ő az én egyetlen és IGAZI SZERELMEM! Mégha ő neki nem is jelentek semmit, vagy mást szeret.

János aranyos, kedvelem mint barátot, jófej, de a szívem tényleg foglalt most Reménnyel. Illetve nem csak most, mert úgy érzem, ő életem igazi szerelme. De nem akarok tényleg senkit megbántani, de a tény az, hogy szeretem REMÉNYT.

Nem tudom mit várok, de mindig várok a csodára, hogy jobban fogom magam érezni, hogy utat találok Remény szívéhez, és hogy tolerálni tudjuk egymás "viselkedését", hogy össze tudunk jönni úgy, hogy mindenkinek jó legyen, mármint úgyértve, hogy valahogy nem zavarná egyikőnket sem az hogy szar a világ és a hibák, hanem ténylegesen szerethetnénk egymást, kimutathatnánk, kimondhatnánk egymásnak. De ő vagy nem akarja ezt, vagy nem tudom még mire gondoljak. Csak azt sem értem pl ha nem akar tőlem semmit, akkor miért hív. Talán még az lehet hogy nagyon magányos, és úgy van vele, én szeretem, tőlem megkapja azt amit mondjuk van akitől nem. Szóval emiatt lehet, hogy érdeklem, mint egy "segítségforrás" de többet nem akar. Mondjuk én sem tudom igazán mit is akarok. Csak azt tudom, ő nekem nagyon sokat jelent és szeretem, de nem tudom hogyan képzelem/képzelném vele. Csak inkább a tudat kéne hogy szeret, s az bőven kielégítő lenne. Nem vágyom fizikai kontaktra meg jelenlétre, közelségre, csak a TUDATRA HOGY SZERET. Ez talán furcsa? Lehet :-)

Na mindegy, most jó sok hülyeséget írtam, és bocsi, talán se vége se hossza, és lehet tök uncsi is olvasni.... dehát ezek vannak most bennem :-) Ilyen magammal való beszélgetés, gondolatok folyama. :-) Nem is fárasztalak tovább, és bocs, hogy eseményekről nem nagyon tudtam most ismét írni. Örülök hogy írsz mindig, most is nagyon jó volt hogy olvashattalak, a kutyis kép az szuper lett, nagyon cukiiiii, és a vers is gyönyörű, amit Bélának küldtél és nekem is. :-) Megtisztelő és szívmelengető hogy velem is megosztod!

Nah, szép éjszakát, és NAGYON ÖRÜLÖK, hogy marad neked BÉLA! ;-)))

SOK-SOK PUSZI!!!!

H. ;-)