Amikor kicsit fogyok, mindig elrontom. Olyankor úgy vagyok vele, végre ehetek, végre egy kicsit "megnyugodhatok", nem kell szenvednem. Pedig így is kövérnek látom magam, de olyankor valamiért megengedem magamnak hogy egyek. Ma átaludtam a napot, s mikor felébredtem első dolgom volt, hogy megmérjem magam: 46,8. Túl sok, de nagyon éhes voltam és megettem 2 banánt. Azt hiszem ez már tényleg sok, ez az életmód, hogy mindig ekkörül forognak a gondolataim. Közben felnéztem a bura.hu-ra, láttam megy a "nagy udvarlás" lola és Spellbound között...... hát most mit mondjak, hogy nem zavar? Jó, hát legyen, de azért picit igen féltékeny vagyok, de fene sem tudja miért. Talán a hiúságom miatt, hogy valaki jobb nálam. Ezt is el kell fogadnom, hogy nem én vagyok a világ közepe. Ha belegondolok, annyira jelentéktelen vagyok a világban, egy porszem, de szó szerint, s lehet hogy még annál is porszemebb mint amit amúgy gondolok magamról. Viszont még mindig ez a jobbik eset. S nem az ha túl népszerű és feltűnő vagyok. Azért szarul esik, hogy Spellbound lolának csapja a szelet, mikor egy időben leírta Spell a gondolataim szó szerint. Tuti hogy nem véletlenül! De akkor mi ez az egész.... de tulajdonképpen tényleg nem kéne ezzel foglalkoznom, mert sokkal jobban érdekel, hogy Reménnyel mi van, hogy van és mit érez. Én nekem tényleg csak Remény számít igazán ezen a világon, de egy pici "kötődést" érzek Spell irányába is, mert valahogy "megszelídített" azzal, hogy leírta egy időben a gondolataim. Hogy hogy csinálta és mi célból és szándékosan e azt nem tudom, de az ilyen lehet véletlen? Nem hinném. Na mindegy. Nem is foglalkozom ezzel, mert hülyeség, és tényleg Reményt szeretem, ha tudnám hogy Remény szeret akkor nem számítana semmi más.