Tegnap is anyáékkal voltam, és elmentünk a Penny-be vásárolgatni. Én mostanában fokozottan azt érzem, hogy meg kell felelnem a boltban is, pl hogy nem mindegy hogyan és melyik oldalon megyek, hogyan tolom a bevásárlókocsit, hogyan nézek, hogy megyek stb. Így ebből adódóan kicsit elszakadtam anyuéktól a boltban, "a saját utamon mentem", nem akartam alsóbbrendűnek tűnni hanem önállónak. Na, s a hűtött kajáknál kötöttem ki, egy jó 20 méteres hosszúságú sávon vannak a hűtött mirelit és egyéb kaják, és én ott kezdtem el nézegetni a kaják zacskóit, melyeken ínycsiklandozó finomságú főtt ételek képei díszelegtek. És teljesen belemerültem ezek nézegetésébe, elmerengtem, hogy otthon ilyen kajákat főzünk egy kedves férfival, aki mondjuk a párom lenne, s lassan megízleljük a finom főtt kaják ízeit, s ezen mélázva már szinte úgy éreztem, mintha közben éppen ennék belőlük :-) Szóval valahogy olyan harmónikus és nyugodt állapotba kerültem, "faltam a képeket", miközben anyuék valósan is pakolták be a kajákat a bevásárlókocsiba egy másik soron. Annyira jó volt nézegetni a finomabbnál finomabb kaják képeit - s ott akkor mondjuk történt egy szomorú felismerésem is, mégpedig az, hogy én soha de soha nem ehetek ilyen finom "elit" kajákat, mivel akkor hízni fogok, és az a legnagyobb félelmem. De sebaj, "jóllaktam" a képekkel ;-)
Aztán később megkerestem anyáékat a vajkrémek és sajtok résznél, és megláttam egy vékony fiút ugyanott, 1-2 méternyire tőlünk. Illetve már korábban is láttam ott, mármint aznap, és feltűnt, hogy ő is megnézi mindennek a kalóriatartalmát - legalábbis szerintem azt nézhette, vagy az összetevőit egy-egy vajkrémnek, mert hosszasan pásztázta a dobozokat, és a kezébe véve is hosszan olvasgatta a feliratokat rajta. Érdekes megtapasztalás volt ez, hogy lám egy fiú is lehet Anorexiás, vagy Evészavaros, vagy csak szimplán odafigyel mit eszik és mit tesz a kosarába. :-) Akkor én is picit belemerültem a dobozok tanulmányozásába, de persze semmit nem tettem a kosarunkba. Én megelégszem a látvánnyal és azzal, hogy a kezembe vehetek egy egy élelmiszert, ami finomnak tűnik. Bár tény, hogy minden kaja finom. Egy Evészavaros számára az. Én sem vagyok válogatós, bármit megeszek (megennék) ha ennék :-D De mivel nem eszek, vagy csak pár falatot egy nap, így marad a látvány.
Aztán anyu lépten nyomon azt kérdezgette, hogy nem e kérek ezt, meg azt - szegény nagyon etetni akarna, vagy ezzel kompenzálni, hogy már nem élek velük és sosem vesz semmit nekem. Bár ez sem igaz, de amúgy szegények anyuék nagyon anyagilag, meg szerintem szeretné "helyrehozni" hogy nem annyira törődött velünk. Csak kiskorunkban. De amúgy jó anya, meg szeretem, csak ő is valamelyest gyenge, és neki is segítségre van szüksége.
Na a Penny-zés után átmentünk a Kínai üzletbe, nekem nadrágot nézni. Nagyon nem akartam, de Imre erőltette. Hát jó oké, nézzük meg. Úgyhogy bementünk. Imre rögtön kiszúrt egy tök rikító pink színű csillogó kövekkel kirakott nadrágot - nekem XD Mondom bocsi, de ez nem az én stílusom, én nem hordok ilyet, és rámutattam egy katonai mintás nadrágra, hogy - Na ez már inkább! Szeretek fiúsan öltözni, nem tudom miért, nem szeretek nőies lenni. Aztán végülis bevittem a próbafülkébe két farmert: egy fehéret, és egy sötétkéket. Mindkettő nagy volt rám. Végül a 26-os méret lett volna jó, de nem tetszettem magamnak benne. Sajna az a helyzet, hogy szörnyű alakom van, hájas vagyok, széles a csípőm és totál nem tetszem magamnak. És ott a próbafülke tükrében még rémesebben festettem mint az itthoni tükörben. Gyűlölöm a próbafülkék tükreit, olyan vagyok benne mint egy disznó :-// Nem is tehén, mert a tehén még nem is olyan nagydarab. Szóval totál elkeseredtem. És azóta még inkább nem eszek. És ami nagyon idegesít, hogy mindenki lépten nyomon azzal jön, hogy már nagyon sovány vagyok, hízzak, csontváz vagyok, ami persze nem igaz, és én meg pont azt látom mennyire undorítóan kövér vagyok! Többet nem megyek anyáékkal vásárolni, mert csak frusztrálva érzem magam, hogy meg kell mutatni magamon a nadrágot. Bár dícsérték, meg mondták de csini, de én meg csak az elkeserítő és illúzióromboló tükörképemmel voltam elfoglalva és azzal, hogy ezentúl még keményebben fogom csinálni a fogyót. :-S
(Ja, s a cím félreérthető, olyan mintha nem én írtam volna ezen sorokat, de ezek velem történtek és saját gondolatok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése