~ El akarom fogadni Önmagam

Az ember a "természetes állapotában", a "természetes saját személyiségével" a lehető legjobb. A mesterkéltség nem jó, ezt tapasztaltam. Távolságot teremt a híd helyett. Elválaszt embereket. Ez a megfeleléskényszer. Mégis küszködök vele. Tudom hogy rossz, mégis időről időre elkap. Tudom, hogy semmi vonzó nincs benne, egyedül az erő, de semmi más. Akkor hát miért ragaszkodom ennyire hozzá?

Nem jó ez az állapot amiben vagyok. Ki akarok lépni végleg. El kell engednem a ragaszkodást, a függést. Végre önmagamnak kéne lennem. Nem állandóan másokat utánozni, és másokra akarni hasonlítani. Hiszen ÉN is egy önálló és egyedi lény vagyok! Érző lélekkel, saját személyiséggel! Bár már egyre kevésbé vagyok az aki voltam, azért még "szerencsére" maradt kis rész a régi énemből. Pl ez, hogy mindent kiadok magamból. Mármint írásban. Tudom, van akinek ez nem jön be, lehet Remnek sem, sőt valószínű.... De nem akarok már többé küzdeni, legalább ebben az egyben nem! Ha már annyi mindenben nem vagyok önmagam, legalább itt lehessek az! Azt szeretném kérni, akinek nem vagyok fontos, akit zavarnak azok amiket írok, az ne olvasson. Mert nekem rossz az, hogy meg akarok felelni, MINDENKINEK, inkább legyen csak egy olyan "köröm", akik önmagamért szeretnek, és kíváncsiak rám őszintén. Én nem tudok alakot váltani, nem tudok kibújni a testemből - egyenlőre - szóval ha valakinek nem tetszik az aki vagyok, akkor könyörgöm, hagyjon magamra és ne olvasson! Nem kell olyan közönség nekem, akik kritikusan néznek, akik a hibáimra vannak kiéleződve. Igen, tudom, sok hibám van. Akkor lennék "tökéletes", ha semmi lennék, ha halott lennék. De én élek! És hiába is akarok meghalni, ha egyszerűen gyáva vagyok és félek a fájdalomtól. Egy gyáva alak vagyok, de még mindig reménykedem, hogy magam mögött tudom hagyni ezt a sok sok kínzó és szörnyű érzést és gondolatot! Hát most több nem megy... bocsánat.