Van a szenvedés. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember egy nagyon erős fényforrásba néz... amikor belenéz, úgy érzi nem bírja sokáig, bántja a szemét, gyenge hozzá a szeme. Pedig nagyon erős fényt viselt el, fel sem fogja hogy a szeme úgymond hőstettet hajtott végre, nem sokan bírnák ki. Aztán amikor elnéz a fényforrásból, a sötétre, akkor látja a fény lenyomatát, mintegy a szeme által eltűrt fény most a szeméből árad ki a sötétbe. Nagyon erős lenyomata lesz. Ez azt jelzi, mutatja mekkora intenzitású fényt tudott megállni ránézéssel. Tehát a sötétségben rájön az ember, hogy milyen erős, és lenyomatot hagy a fájdalom, és úgy tűnik az ebből a nézőpontból, hogy ragyogó fény és magából az emberből árad :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése