Drága...Marcell!

Rohadt szarul érzem magam, és szeretném, ha szólnál hozzám (írásban), csak annyit, mit érzel, hogy nem kell tartanom tőle hogy fájdalmat okozol. Nem vagy olyan és sosem bántottál még, sem szándékosan, sem véletlenül, mégis rettegek attól, hogy ismét fájdalom ér.... annyira hiányzol! Mostanában semmi sem sikerül, sok a probléma, és én meg meg akarok felelni, nem akarok egy olyan ember lenni, aki nem kellemes társaság... de nem megy, nem tudom a gondokat magam mögött hagyni. Segítenem kéne a családban pár embernek, erősnek kéne lennem, és valamelyest megy is, de jobban kéne tartanom magam. Szeretném, ha gondolnál rám, ha érezhetném hogy minden rendben van kettőnk között. Szeretném érezni az elfogadást, azt hogy neked jó vagyok úgy ahogy vagyok, de tudom mindenkinek különlegesnek kell lennie, ha el akar érni bármit ami jó. Azt hiszem kezdem feladni... túl sok minden történt, túl sok mindenkinek kell megfelelni, és szeretném érezni hogy szeretsz, de ezt nem várhatom el. Nem tudok veled élni, nem tudok senkivel sem élni, és nem tudok kapcsolatban lenni senkivel, mert nem tudom azt hogyan lehet kivitelezni, úgy hogy ne rossz legyen. Én csak azt tudom, hogyan kell magamért élni, de nem tudom hogyan kell áldozatot hozni. Érzékeny vagyok nagyon, a változásokra, a problémákra, napokig rágódom azon, hogy nem tudok telefonon beszélni, és egy nagyobb trauma nagyon hosszú időre földhöz vág. Számomra már nincs remény, hogy jobb lesz. Tudom, hogy az életem szenvedés lesz, amíg csak élek. És tudom, hogy soha nem lesz senki aki elég kitartó hozzám, aki segíteni szeretne.... mindenki csak magára gondol, én is, de ez nincs jól, vagyis jól lenne, ha mindenkinek lenne valaki aki segít, és nem lenne teher nekik..... miért ilyen szar minden? A terhek alatt összeroskadok.... hálásnak kéne lennem, hogy viszonylag jó körülmények között élek, de mindenki tőlem várja a segítséget és megoldást, holott én sem vagyok - kicsit sem - rendben. Én csak arra vágyom, hogy szeress, hogy írj, hogy mondd, hogy szeretsz! De ez sosem lesz.... nagyon szomorú vagyok..... és mások miatt is, akik még fontosak, hogy nekik semmit sem jelentek.... pl Spellboundot is nagyon kedvelem, mert különleges fiú, érdekes gondolatai vannak, és mindig nézem mit ír, de olyan mintha levegőnek nézne. Mindegy, én nekem most Te hiányzol Marcell nagyon, és tudom sosem leszünk együtt, még akkor sem ha te is akarnád, mert én ilyen vagyok, hogy nem tudok kapcsolatban lenni. Sok fontos ember van, de mindenkitől elzárom magam.... félek mindentől. Nem akarok élni, vagy nem így. El vagyok nagyon keseredve. Az élet egy kib**szás.....