Félek a sebektől... nem akarok "megsebesülni" ismét. Védem magam... lemondok mindenről, hogy ne kapjak sebeket. Gyáva vagyok. És érzékeny... nem akartam ilyennek születni, de mégis így jöttem a világra. Nagyon nehezen dolgozom fel ha sebet kapok. "Évekig vérzek". És néha bele halok szó szerint. De ez nem azt jelenti, hogy elvárnám, hogy senki ne sebezzen meg, az élet ilyen, keményen odavág, és aki nem bírja az... "gyenge". Legalábbis a nagy többség szerint. (Szerintem amúgy nem). És a gyengék meghalnak, az erősek életben maradnak. Kegyetlen dolog ez... pedig fordítva kéne lennie. Én úgy gondolom. A gyengék sokkal vonzóbbak, érdekesebbek, különlegesebbek, mint az erősek. Vagy lehet, az erősek a gyengék és fordítva... mert aki valamilyen szempontból "defektes", pl pszichiátriai beteg, nekem az tetszik. Miért? Nem tudom, de sokkal vonzóbb, mint egy egészséges, életerős valaki. Talán mert én is olyan vagyok... mármint "defektes". De ez nem szép szó, és nem is úgy értem ezt, hogy tényleg az lenne az illető, de a társadalom így hívja őket / minket. Nem jó ez a világ.... de még a magukban bizonytalanok is elboldogulgatnak valahogyan. :-) Élnek ahogy tudnak, próbálnak beilleszkedni. És sokan szeretik is őket. Általában ezek az emberek nagyon vonzóak. De ugyanakkor megközelíthetetlenek. Nagyon nehéz velük / velünk. És az életük is nehéz. Hát erről sokat tudnék írni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése