~ Az ok, amiért nem tudok telefonálni...

Pár napja felhívott Remény, de nem voltam bekapcsolva... lelki harcot vívok azzal kapcsolatban, hogy fel merjem e hívni. Nagyon szeretném, de képtelen vagyok erre. Nagyon hiányzik, szeretném hallani, szeretnék beszélgetni vele - de nem tudok! Félek, félek a telefonálástól. A megfelelni akarás gátol, és a félelmeim attól, hogy rossz leszek, elrontom, nem leszek "tökéletes". Ez egy fal kettőnk között. Pedig mindenkinél jobban szeretem ŐT!! Szeretnék mindig "készen állni rá", ha hív, és mindig a "rendelkezésére állni", bármikor hív, de képtelen vagyok... Rem megérdemli, hogy mindig elérhessen, és bármikor felvegyem ha hív, de félek... ez a fő bajom. Hogy bizonyos dolgoktól annyira félek, hogy nem tudom megtenni. Istenem, annyira szeretem ŐT, de a félelmeim visszavetnek, és megbilincselnek. Így, - tudom - lassan elveszítem ŐT. Talán ha fontos vagyok neki, vagy lennék, akkor nem fogja feladni, és keresni fogja a kapcsolatot, vagy legalábbis nem felejt el. De az a baj, nem tudom mit jelentek neki, hogy jelentek e "valamit"? Ő olyan bezárkózó, bár ez nekem nagyon tetszik, szóval ez nem negatív a szememben, tulajdonképpen minden tetszik Remben, bármit tesz és bárhogyan. Sokkal jobb így, mintha mindig keresne, így szabadságot hagy nekem, és én is igyekszem neki ezt megadni. Szerintem az ember a legjobban egyedül szeret lenni. Én legalábbis így vagyok vele. De azért jó tudni, hogy van valaki, akit szeretsz :-) És bár nem tudod ő viszont szeret e, de reménykedsz benne... ez a remény éltet mindig, és a tudat, hogy Ő VAN. A létezése megnyugtató számodra. :-) És Ő annyira fantasztikus, sosem csalódtam még benne. És persze az sem lenne baj ha csalódnék, illetve hát nyilván ő is ember, így a dologban van egy olyan sansz, hogy esetleg valami nem tetszene amit tesz, de ez eddig még nem történt meg, tulajdonképpen be kell vallanom, úgy érzem, ő nagyon nagyon kontroll alatt tartja magát, visszafogott, ami a szememben egy gyönyörű tulajdonság, de szeretném ha boldog lenne, ha azt tenné amit szeretne. Mármint én jót akarok neki mindenféle értelemben, nem akarom hogy szenvedjen, hogy megvonjon magától dolgokat... a Facebookon sem változtat semmit, pedig biztos szívesen megtenné néha.. vagyis nem tudom, de magamból kiindulva. Én sajnos nagyon hullámzó vagyok, mindig változtatok, de próbálok kontrollt gyakorolni, de ez iszonyúan nehéz... ezért (is) nézek fel Remre, mert ő gyönyörűen műveli az önkontrollt, de nekem fontosabb lenne az, hogy ő boldog legyen.... nem akarok neki rosszat. Hiszen szeretem. És ezzel a naplóval sem akarok neki rosszat... azt szeretném, ha találna benne valamit, ami boldoggá teszi, vagy legalábbis nem akarom vele zavarni. Megtehetném, hogy ismét meghívóssá teszem, de az megint hülyeség lenne, mert úgy Remény nem érhetné el, az kicsit olyan "kirekesztésnek" hatna... miért ne olvashatná, ha szeretné, valójában én hozzá írok, hozzá szólok általában, neki írom, csakhát ugye gyáva lennék neki ezekről írni emailben vagy direkt. Így megvan a lehetőség, ha szeretné elolvassa, ha nem akkor nem. Viszont mindenképp írnék naplót, közölni akarok, kiadni magamból amiken gondolkozom, persze nem olyan áron, hogy másokat zavarjak vele. Sokszor jönnek ilyesmi gondolataim, hogy a vágyaimat élem ki a naplóírásban, és néha eltűnnék, de csak azért, hogy megfeleljek. De ez megint nem túl jó. Szükségem van erre a naplóra... szükségem van írásra. Talán még néha leveszem majd ezt a naplót, de vissza is teszem. Amíg nem ér "végzetes bántás" emiatt, szerintem ilyen bizonytalan leszek magamban... olyan ez mint a fogyással kapcsolatos dolgok. Mindaddig, amíg nem szólnak be hogy híztam, vagy fogyhatnék, addig igazán durván nem válok beteggé. Tartok egy bizonyos határt. Ami alá nem megyek, mert nincs olyan megjegyzés, ami "rávenne". Pedig magukban az emberek tuti azt gondolják, hogy fogyhatnék, de amíg nem osztják ezt meg velem, addig "nyugodt vagyok". Ez is hülyeség de ez van :-D Mondjuk, azért nagyon szeretnék fogyni.... most 47 kg vagyok. Csak 2 kiló kell hogy megint a "régi" legyek. Na mindegy, erről most inkább nem akarok írni. (Még SOKAT akarok fogyni... rengeteget.... addig amíg el nem fogyok teljesen.) Remélem minden rendbe jön előbb utóbb, és jól leszünk mindannyian, Rem is, én is, és mindenki... vagy legalábbis akiket szeretek. Jól akarok lenni...