~ Fáj

Szomorú vagyok, magányos és összetört... nem tudom igazán mi a baj... vagyis tudom. Sokminden együtt, de talán a leginkább 2 szóval: szerelmi bánat. Nem tudom feldolgozni Remény hiányát és azt hogy soha nem lesz semmi közöttünk. Iszonyatosan nagyon nagyon szeretem őt! És csak sírnék és sírnék folyamatosan, mert reménytelen minden... Elveszítettem az életkedvem is, nem akarok beszélgetni senkivel, nem találom magam és a helyem az életben, mert nincs Ő nekem... belehalok a szerelembe....! :'-((

Hiányzik mindene, a nap nagyrészében őt nézegetem a mobilomban arra vágyva, bárcsak ő is érezne.... bárcsak szeretne, nem unnám meg, nem törődnék bele, hogy magától értetődő lenne, hanem mindig feldobnám, igyekeznék a kedvében járni... ha ő is szeretné... és szeretne... nem tudom mitévő legyek, képtelen vagyok belenyugodni hogy nincs. Csak az vígasztal, hogy létezik, és szeretném ha boldog lenne, de annyira fáj az hogy nem szeret..... annyira nagyon....