~ Mai napom

Ma jött apu ami klassz volt... :-) Beszélgettünk, jólesett. Mondjuk eltelt a mai nap, és ettem is, nem sokat de nem is semmit. 1 szelet vajaskenyér, 1 alma és 1 joghurt (125 g-os). olyan 400-450 kcal lehetett az egész max, de nekem ez már sok. Ugyanis a szervezetem már beállt tartalékoló üzemmódra, szal ettől én nem fogyok. Lehet hogy nem is hízok, de azért ez így nem jó.

Enni kell, nem lehet mindig 0, csak az a gond hogy minden evés után iszonyatos bűntudat. Ezzel nem nagyon tudok elszámolni. Ráadásul apu hozott csokinyulat meg banánt. Ami kedves gesztus tőle, de jobb lett volna ha nem hoz, mert így NEM fogom kibírni, hogy ne egyek belőle. (Amugy tényleg rendes és értékelem, és nagyon kedves tőle hogy hozott) De ha megkóstolom akkor rámjön a falásroham, s utána vagy hányás vagy hízás. Szal legjobb ha nem is gondolok rá, ha nem is megyek ki a konyhába.

Most úgy eléggé semlegesen vagyok, nincs sok kedvem semmihez, legszívesebben csak eltűnnék mindenhonnan, vagy olvasgatnék, passzív maradnék. Nincs kedvem gondolkozni, aludni akarok, de már régóta nem szedek Rivotrilt - mert ugye arról is leszokóban vagyok. Már 2 hónapja nem is vettem be egy szemet sem. És most nagyon hiányzik, be akarom venni, mert aludni akarok, de akkor elrontanám a leszokást. :-/

Reményről azóta sem tudok semmit, hogy telefonon beszéltem vele, illetve egyik nap beposztolt Facebook-ra fél év szünet után egy cikket, arról hogy az embereket megfigyelik a neten keresztül és főleg a Facebookon keresztül. Megnéztem és egyet is értek vele, de nem lájkoltam, mert féltem talán nem lenne neki jó ha lájkolnám. Mert nálam is vannak emberek akiket nem szeretem ha lájkolják a cuccaimat. Pl ha anyu ír vagy lájkolja, az kicsit zavar, de persze ok, mert az anyukám, csak úgy vagyok vele, az FB az "privát szférám", nem akarom a családot belevonni. Na, szal nem lájkoltam Remény posztját, de ahogy néztem más sem. Azért nem akarom hogy azt higgye Rem, hogy nem figyel rá senki, bár ezt tuti nem hiszi, mert okos. Biztos rájött, hogy nagyon is nyerő ő mások szemében. Ez kicsit zavar is, mert így semmi "esélyem". Na meg aki eléggé vonzó és érdekes, arra tapadnak, és az válogathat, szal Remény nem engem választana. De mindegy. Meg megint előjött most az bennem, hogy ő jóval fiatalabb.... :-( Soha nem lesz nála esélyem, mert látom az arcomon a hibákat, a kort. A 30 év azért látszik. Nem vagyok 22 mint ő. Ez rettentően bánt és fáj, és próbálom mindenféle arclemosóval "fiatalítani" magam. Nem vagyok ráncos, picit sem, hanem látszik a kor.... :-( Mindegy ez van. Majd hátha megszeretek valaki mást - bár erre az esély nulla. Reményt szeretem. Túl helyes, túl vonzó, tökéletes. Gyönyörű fiú. :-)

Ma amugy majdnem csináltam valami szokatlant... :-P arra gondoltam, hogy megadom a blogom jelszavát Reménynek, hogy ő is írhatna bele.... de ez hülyeség tényleg, meg csak egy futó gondolat volt, valószínűleg tök mindegy neki, hogy tudná e, úgysem írna semmit bele, ha amugy is el van tűnve, meg gondolom nem is figyel rám kicsit sem, nem is érdeklődik, szal tök mindegy. Az a helyzet, el kellene felejtenem. Csak túlságosan szeretem :'-(

Ma nem sok mindent csináltam, de rendet raktam a szobámban, volt egy kisebbfajta kupi, meg kitakarítottam az akváriumot, most kristálytiszta a víz és gyönyörű az üveg, szépen ki is van világítva. Bár sosem hagyom hogy nagyon algás legyen, rendben tartom, de azért van hogy már látszik hogy takarítani kell. Persze akkor sem nagyon. Vigyázok a halaimra, s beszélek is hozzájuk mindig. :-)

Amúgy tervben van, hogy változtassak valamiben az életemben, felkeresek egy Csoportot a közelünkben - ami ilyen foglalkozás "betegeknek", főként beszélgetés másokkal, mert kéne társaságba járnom. Ez az egy amihez még nem volt elég bátorságom, illetve egyszer el is mentem az egyik ilyen épülethez ahol szokták tartani, de mivel zárva volt - feladtam. De ismét erőt veszek magamon, muszáj lépnem! :-D Nem mehet így értelmetlenül az életem. Meg jó lenne munkát vállalnom, már csak azért is hogy ne érezzem magam ilyen haszontalannak és értéktelennek. Meg persze jó lenne ha bedolgoznám magam a későbbiekre, ha majd magamat kell eltartanom. Meg kéne szoknom, hogy az életben dolgozni kell, mert igaz hogy le vagyok százalékolva, de mamám nem él örökké hogy eltartson, anyuék sem, és a segély is kétséges hogy kapni fogom e. 2005-ig van megítélve, de remélem nem fogják elvenni hamarabb. Addig meg kéne szoknom hogy dolgozzak, csak nehéz elindulni egyedül. Mármint neten keresni meg felhívni a hirdetéseket. Vagy én is  adhatnék fel akár hirdetést.

Ismét lelkes vagyok amúgy, illetve fejleszteni akarom magam a jövőben, jó életet akarok kialakítani magamnak. De ez erőfeszítésbe telik. Ezt kell elfogadnom és megszoknom. Egyre többet segítek itthon a házimunkában. Ez is egy jó dolog azt hiszem :-)

Most megyek, lefürdök, aztán megiszok egy kávét (hiányzik), és még netezek.