Azon gondolkozom most, hogy az anásokra jellemző a kontroll megtartása, és hogy pl vajon ők is "kilengenek" e időnként, vagy mindig mindenben csak a kontroll? Én ma nagyon nagyon megvontam magamtól mindent, és ki is voltam rendesen ettől... még a fórumokat, Facebookot is kerültem. Az tűnt fel nekem, hogyha nem eszek vagy megvonom magamtól a jó dolgokat, az úgymond "élvezeti cikkeket" (mint pl a kávé, kóla, étel, meleg zuhany), akkor én mindennel szemben nagyon nagyon kritikus vagyok, és mindent rossznak látok, egyszóval szarul érzem magam. De ez nem is csoda, hiszen "nincs miből" építkezni, nincs "üzemanyag", nincs amiből az energiát nyerjem. Ha lecsupaszítjuk az életet úgy, hogy kivonjuk belőle az összes dolgot, amik a vágyainkat elégítik ki, akkor tulajdonképpen nem marad SEMMI, és mi sem létezhetünk. A vágyak és azok kielégítése éltet és visz előbbre. Ha mindent megvonunk magunktól - az egyenlő a halállal - mind lelki, mind testi értelemben. Talán nem mindig rossz a kontroll, de tudni kell hol a határ. Mert ha nagyon beleesünk ebbe a gondolkodásmódba / szemléletmódba, boldogtalanok leszünk, és így másoknak sem tudunk örömet okozni, sem pedig segíteni. Ha pl szeretsz valakit, akkor nyilván arra törekszel, hogy jót tegyél neki és vele, hogy segítsd őt. De ezt csak akkor tudod "ellátni", ha harmóniában vagy magaddal, ha viszel be energiát is a szervezetedbe, vagy ha bizonyos vágyaknak engedsz. Azt kell tudatosítanod magadban, hogy a vágyak - NEM ROSSZAK. :-) A kontroll sem. De talán a megfelelő egyensúlyon van a hangsúly. Most az jutott eszembe, hogy vannak azok a durván anorexiás emberkék, akiken csak a bőr és csont van, és alig élnek... na, ők tökéletes kontrollt gyakorolnak, és talán úgy érzik, oké perfect, tökéletesek, de közben pedig mégsem, mert a környezet teljesen más, másképp lát, nem az ő szemszögükből, így tulajdonképpen a tökéletesség egy picit illúzió, mert mások nem azt látják hogy ez milyen tökéletes, hanem "félnek" tőlük, távolságot tartanak velük. Meglehet hogy gyönyörűek az anorexiás emberek, igen, ez még bennem is megvan, hogy szeretnék olyan lenni, tökéletes lenni, de nem olyan áron, hogy végigkínlódom az életemet... azért így is megvonok magamtól sokmindent rendesen. És néha nagyon durván nyomom az anás dolgokat, pl 2 napig nem eszek (jó, hát vannak még durvább esetek is, akik mondjuk 1 hétig csak egy almát esznek stb.), és lehetne mindent fokozni a végtelenségig. Még mindig harcol bennem a tökéletességre törekvő és a boldogulni vágyó én. Kontrollra szükségem van mindenképpen, de arra is hogy néha érezzem hogy élek még. Sokszor csak vegetálok, végigkínlódom a napokat úgy hogy megeszek egy almát és az valójában az aznapi bevitelem. Van olyan is mikor jobban elengedem magam, és hagyom folyni a vágyaimat, és egyszerűen minden jellemez csak a kontroll nem.
Azt hiszem dönteni kell:
mit szeretnél? Boldog akarsz lenni, vagy másoknak akarsz megfelelni?
Én még mindig néha ragaszkodom a másoknak való megfeleléshez, de mikor nagyon szenvedek a kontrolltól, olyankor hajlamos vagyok feladni. Ma pl igaz hogy nagyon minimálisat vittem be kajából, de még ettől is szörnyű bűntudat gyötör. De egy jó van mégis benne: kicsit enyhült a szenvedésem mértéke. Ettem, amitől ugyan bűntudat gyötör, és lehet hogy kiadom magamból majd, vagy másnap egész nap nulla kcalt viszek majd be, de "legalább" túléltem a mai napot is. EZ VEGETÁLÁS. Gyűlölöm az anát. Illetve ez egy furcsa kapcsolat, mert szükségem van rá, de ez tényleg betegség. Nem akarok beteg lenni. De mikor az ana győz, akkor a többi embert találom "nem normálisnak", és betegnek és tökéletlennek. Amilyen a világ és ha én más vagyok, akkor a világot nyilván nem fogom szeretni, mert másmilyen mint én. És nem találom a helyem benne. Én szeretnék boldog lenni. De szeretnék másokat is boldoggá tenni, és megmutatni nekik a boldogsághoz vezető utat. De ez azt hiszem csak úgy lehetséges, ha mind "használom" a kontrollt és mind pedig a vágyaimat. A világ teljesen logikusan épül fel, most nem találom a megfelelő szót de a lényege az, hogy minden úgy lett megteremtve benne, hogy működőképes legyen. Akik valamiben "kilengenek" a természetestől, ott bajok lesznek. Sajnos az anától nem tudok szabadulni, pedig nekem sokkal jobb lenne. De ugyanakkor mégsem. Ezt csak az érti aki benne van. Nem vagyok (még) anorexiás, de a gondolkodásmód már kezd affelé tendálni. Megint leírom, hogy gyűlölöm az anát, mert szenvedés. De mégsem tudom magam mögött hagyni. Ez egyfajta látásmód, személyiség. Aki benne van, az nem magát, hanem a világot tartja "rossznak", és nagyfokú utálat is kialakulhat a világ és emberek iránt. Legalábbis nálam időnként ez van. Na mindegy, nem akarom túlbonyolítani, de nehéz így élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése