~ Valaki érti / ért?

Rájöttem, én nem tudok kompromisszumot kötni. Nem bírom a kötöttségeket. Nem tudok másokért áldozatokat hozni. Apró dolgok talán még csak-csak mennek valahogyan, de nagyon nyögvenyelősen. Szükségem van tengernyi szeretetre, és cserébe "csak" azt tudom adni, hogy a szívem mélyén viszont szeretek. De ezt nem tudom kifejezésre juttatni, csak leírni, de kimutatni nem. Létezik olyan személy, aki ezt el tudja fogadni, meg tudja érteni, és még így is kitart "mellettem"? Nem tudom, de a hitem még megvan ebben. Azt hiszem én képtelen vagyok elfogadni a veszteség tényét. Mégha be is következik valami ilyesmi, még utána sem esik le a tantusz, hogy valamit elveszítettem, hanem abban a tudatban / hitben folytatom tovább a napjaimat, mintha amnéziás lennék, egyszerűen nem veszek tudomást a veszteségről, nem élem meg, nem fogadom el, nem tudom magamévá tenni. Én győztesnek születtem. Persze ezért szinte semmit nem teszek, hiszen aki győztesnek születik, annak nem kell kiérdemelni a győzelmét, hanem magától értetődő tény ez :-) Tudom, ez "kissé" egoista... de én így érzek. Ez vagyok én. Nem kell hogy bárki megértse, de jó lenne. Nem kell hogy bárki tettesse, hogy velem van, ha nincs. Nekem az kell ami megfelelő, de igaz is egyben. Menekülök a kudarc és veszteség elől. Tökéletességre törekszem, éppen ezért soha semmivel nem vagyok megelégedve. És éppen ezért semmi sem elég jó nekem. Az egyedüli ami megnyugtat, ha nem kell kapcsolatokat ápolnom, hanem megmaradhatok a saját álomvilágom határain belül. De mégis... KELL a szeretet. Nem tudok meglenni nélküle, bár eddig is valahogy eltengődtem így. Nekem rajongásra, követőkre, szerető emberekre van szükségem - de távolról. Mert túlságosan félek közel engedni őket magamhoz. Félek, hogy meglátják a hibáimat, és főleg félek ÉN szembesülni a hibáimmal. Abba belehalnék. Nem tudom elfogadni hogy van hibám. Pedig van, rengeteg, de amig nem kell vele szembesülnöm, addig abban a hitben élhetek, hogy "tökéletes" vagyok. Mert valójában az vagyok, csak senki nem érti :-) Talán valaki mégis megérthet engem... aki nagyon szeretne, akinek fontos vagyok, aki tökéletesnek lát... szeretném ha létezne ez az ember, aki mindent elfogad tőlem, mindent tolerál, és tökéletesen megért és tudja milyen ez, mi a jó nekem.