~ Nehéz az elfogadás

Elkezdtem az eddigtől eltérően alakítani a napjaimat. 3 napja határoztam el, hogy nem folytathatom azt amit eddig, hogy egész nap csak fekszem, és rosszul vagyok - tehát elhatároztam, hogy teszek ellene. Akármennyire is nehéz, bármennyire is szenvedek, de muszáj! Meglepetésemre, ez nemhogy rossz lett volna, de rengeteget javított a közérzetemen, és az energiaszintemen. Mindennap tornázok fél órát, és mindennap beiktatok legalább fél óra sétát. Ezek előtt semmit nem mozogtam szinte. Csak a lakáson belül, meg néha elmentem a közeli boltba. Csoda hogy még nulla mozgással, 50 kg alatt tudtam lenni. Most éppen 45 kg vagyok, és azt hogy most lementem 47-ről ismét erre az értékre, szerintem a mozgásnak és a nemevésnek köszönhetem. Tegnap nem ettem semmit, csak egy kávét ittam meg tejporral, és egy édesítő tablettával. Ma csak reggel ettem két szelet kenyeret margarinnal, egy bögre tejjel. Ennyi volt a mai kajám, de valamiért most nem kínoz annyira az éhség. Éhes vagyok, de most úgy tűrhető. Szerintem mindennap fogok picit enni, holnapra vagy egy szelet kenyér lesz tejjel, vagy két joghurt. Ez szerintem még nem olyan túl sok, és ha mozgok mellette akkor az úgy jó. Talán úgy fogyni fogok. A 45 kg-al úgy vagyok, ez nem olyan rossz most, ezzel talán kis időre kiegyezek, de azért még soknak látom magam, bár logikusan tudom, hogy a 45 kiló az nem olyan túl sok.. de azért most egyenlőre a 40-re hajtok, aztán meglátjuk. Az a jó minél kevesebb.. :-) Örülök, hogy van erőm mostanában mozogni, és nem ülök már annyit a gép előtt sem. Facebookra ma kb 3-4x néztem fel, máskor állandóan azt csekkolom. Nem akarok már gépfüggő lenni, nem egészséges, de azért hiányzik pár ember akiket neten ismerek... Azért megyek fel, mert érdekel mi van velük, de amugy már a fórumokat sem annyira olvasom, a burát is csak hébe-hóba, írni meg egyáltalán. Nem tudom ez jó e, kicsit rossz nekem hogy mivel csak neten "éltem" eddig, így most hogy nem nagyon vagyok, így elveszíthetem az ottani barátaimat - ezt nem szeretném, főleg R-et. De ő sincs fent már nagyon nagyon régóta, gondolom éli az életét. Ennek csak örülhetek persze, de azért hiányzik.

Úgy érzem, eléggé semleges lett ez a bejegyzés, meg sok mindegyik más is.. eléggé zavar, hogy mindig elégedetlen vagyok azzal amit írok, amiket teszek és magammal, és fel kéne tűnni valamivel, illetve valahogy fejleszteni magam, de néha mintha kifolyna az idő a kezeim közül, és nem lenne sok értelme az életemnek, az írásaimnak, és nekem.. rossz érzés.. nagyon. És most az jut eszembe, hogy nem akarok olyan lenni mint anya, a naplóírást tekintve, régen írt anya naplót, és kicsit rossz érzés volt olvasni, mikor a szerelméről írt, és akkor arra gondoltam, én nem akarok úgy írni mint ő, nem is tudom valójában, mi volt itéletem tényleges oka vele szemben, talán az lehetett, hogy láttam a pasija kihasználja, anyu meg a naplójában arról írt mennyire szereti őt, s rossz volt, hogy naiv, hogy mindent elhisz a férfinak. Sajnáltam is őt, és én azért ettől fügetlenül szeretem anyát, csak a hibákkal kategorikusan vagyok, nem igazán tudom tolerálni és elfogadni.. persze ezt nem mutatom. De van olyan "hiba" is ami kifejezetten szép és vonzó és nem hiba. Hát nehéz ez az állandó kritikusság amit érzek mindennel kapcsolatban.. a naplómat is utálom néha és magamat, nem akarok írni, de ki akarom fejezni amit érzek, magamban kéne tartanom, de akkor halott lennék. 

Szarul vagyok, megint kitörölném az egészet és a naplót, mert totál elégedetlen vagyok.. főleg magammal. :-(

(A tökéletességre való törekvésem az is mutatja, hogy képes voltam ismét belépni a blogspotra a bejegyzésemhez, és kitörölni egy szem pontot amikor gondolatot írtam le. Ez azért lehet picit durva. Sokszor átolvasom amit írok, hogy ne legyen benne egy szem hiba sem. Mostanában az a kényszergondolatom is van, hogy nem tehetek gondolat után 3 szem pontot csak 2-őt. Mert ha 3-at teszek, az a gyengeségem jele lenne. Nem akarok gyenge lenni és nem akarok nő lenni.)