Azt, hogy itt ebben a fizikális világban ez nem tud megvalósulni. Annyira, annyira a hibákra vagyok koncentrálódva... szerintem ott romlott el az egész, mikor anyuék elváltak, és nekem megrendült a hitem az "Örök Szerelemben".
Szóval szerintem a szerelem itt a Földön csupán illúzió. Illetve úgy írom, hogy a beteljesült szerelem az. Mert az érzés pl lehet nagyon valódi, és meg lehet tökéletesnek élni. De azt nem tudom nagyon elképzelni, hogy valakivel együtt vagy akit szeretsz, és minden szuperül klappol. Mert vagy az egyik, vagy a másik jobban szereti a párját, és így már nincs is egyenlőség... És egy idő után elkezdenek kiütközni a hibák, az egyik fél elkezd nagyon ragaszkodni, ami ahhoz vezet, hogy a másik fél fullasztónak éli meg a kapcsolatot, és elkezd "menekülni".
Nos, én ezentúl megpróbálok független maradni lelkileg, és nem ragaszkodni túlzottan senkihez. Kezdem elfogadni a jelenlegi szitut, hogy nincs társam. Most egészen elégedett vagyok, talán mondhatnám azt, hogy kezdek kiegyensúlyozódni. Igaz, tegnap még nagyon lent voltam, de mára már jobb. Igyekszem az élet apró örömeire koncentrálni, ma pl a reggeli kávé megtette a hatását. :-)
Azért még mindig sokszor gondolok arra a valakire, akiről rengeteget írtam már itt, de szerintem mellőzni fogom az írást róla, mert félek, hogy zavarja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése