Azt hiszem ahhoz, hogy jobb legyek, el kell kezdenem SOKKAL érdekfeszítőbb írásokat létrehozni. De valahogy sosem voltam az a típus aki olyasmikről ír, amik nem foglalkoztatják, és csak a szórakoztatás kedvéért ír le valamit. Persze nyilván népszerűbb lennék, ha hatásvadász módon rámennék arra, ami az embereket érdekli, és igaz hogy sokszor gondoltam már erre.
Valahogy mégis, hosszútávon azt sem lehet tartani, hogy az ember mindig másoknak akar megfelelni, és ezért totálisan megtagadja önmagát, a vágyait. Egy részt meg tudok tagadni, pl hogy nem eszek, vagy hogy nem írok közösségi oldalakra, vagy mondhattam volna bármi mást, de azért hogy mindenben azt nézzem, hogy mi a menő, a nyerő, a divatos, az valahogy nem megy. Kell egy részt fenntartani önmagunknak, ami csak a miénk, ami nem másokért van, hanem önmagunkért. Nekem sokszor még ez sem megy, egyre gyakrabban tagadok meg mindent, ami számomra jó és élvezet. Tuti, hogy ezt a blogot is leveszem még csomószor, de nagyon boldog lennék, ha nem kínozna folyamatosan a megfeleléskényszer, és ki tudnék tartani a vágyaim mellett is.
Általában arra gondolok, hogy a vágyak bűnösek, pedig nem azok, ezt tudom ésszel. De már ha csak a szexualitásra is gondolok, amikor két ember egymásra figyel, illetve önmagára is, így másokat kizárnak a körből, és ez külső szemmel nézve eléggé negatív, vagyis a külső "szemlélőnek" negatív érzéseket okoz, s nyilván negatív kép alakul ki benne a szerelmes párról. Az ember ösztönlény, sokszor nem gondolkozik, hanem a vágyai után megy. Szerintem egyensúlyt kell teremteni a vágyak és az ésszerűség kombinációjával. Az nem jó ha valakit csak a vágyai irányítanak, de a teljes önmegtagadás sem valószínű hogy előnyére válik bárkinek is. Az elfolytások mindig kiütköznek valahol, valamikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése