Nem nagyon eseménydús az életem, ezért nem is nagyon tudok miről írni. Ma voltam boltban mamámmal, vettünk ezt-azt. Bevásároltunk finomságokból. Hogy minek azt nem tudom... úgyis az lesz, ami mindig, megeszem és kiadom magamból, vagy - jobbik esetben - megmarad. Most éppen nem hagy nyugodni a tudat, hogy ott a konyhában az asztalon 2 db kakaóscsiga. Már pár órája csak erre gondolok, és próbálom visszafogni magam. Szerintem sikerülni fog - holnapig. De aztán holnap is ott lesz a tudat, hogy VAN. És holnap meg már megint vagy az lesz, hogy pár óráig kibírom, vagy megeszem. Melyik a jobb? Egyik variáció sem jobb. Ha nem eszem meg, akkor a kínlódás tovább, ha megeszem, akkor a bűntudat, és kikészülés hogy már megint van bennem kaja és gyenge voltam. :-(
Most lehet ezért hülyének fogtok nézni, de jó érzés rágondolni arra, mintha éppen enném a kakaóscsigát. Ez kicsit olyan mintha tényleg enném, elképzelem, játszadozom a gondolattal, és ez picit kielégíti azt a vágyam hogy érezzem az ízeket. Ez csak fantáziálás a kajáról, a finomságról, de ad egyfajta megnyugtató érzést. És közben tudom, hogy nem hízok, mert ez csak képzelet. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése