Annyira szeretném, ha képes lennék VÉGLEGESEN dönteni, ha nem gondolnám meg magam állandóan. Itt ez a blog, és valószínűleg már nem is létezne, ha a blogspot lehetővé tenné, hogy azonnal töröljük véglegesen. De valahogy mindig visszatérek hozzá, mert szeretek írni, és mert egyedül vagyok, és más nem igazán tesz már boldoggá, csak az ha írhatok.
Jó lenne ha nem akarnék én lenni a legjobb, ha nem akarnék Reményre hasonlítani, mert akkor el tudnám hinni, hogy elég jó vagyok. De itt van R, maga a tökéletesség, az önkontroll.
Szar hogy már semmiben nem találok örömet... nincs senkim, akit szeretek az el van tűnve és csendes.
Állandóan hasonlítgatom magam hozzá, pedig ennek semmi értelme. Ő mindig helyesebb, jobb lesz. Én én vagyok, Ő pedig ő. Ha nem szeretném ennyire az jobb lenne, könnyebb lenne nekem...
Nehéz most a szívem, nem találok megnyugvást, a fogyó sem megy annyira, a Bulímia viszont elég erőteljesen jelen van. Csakis ezért nem hízok már egy ideje. De nem is fogyok. 45 kg vagyok. Olyan átlagos. Legalább elérném a 40-et... és meg tudnám tartani... akkor már talán érezhetném, hogy valaki vagyok. Célokat kell még találnom, többet, és tenni érte, el kell kezdenem ÉLNI végre, de hogyan, amikor mindig R-re gondolok? Nem tudok túllépni rajta... sehogyan sem. Még így sem, hogy semmit sem tudok már róla. Mindent megadnék azért hogy szeressen... :'-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése