Tegnap kétszer is ettem, s oda az előző koplalásom eredménye. Jelenleg 45,8 kg vagyok, annyira nehezen megy a fogyás. Már vagy két hónapja ugyanazok a számok körül tartom a súlyomat. Pedig voltam én 43 is. Milyen szép volt! Imádtam.
Tudom, hol baszom el a dolgokat... ott, hogy rászoktam a hányásra, s tudom bármikor ehetek, mert ki is adhatom magamból. S ezért naná hogy eszek, majd hülye leszek éhezni. Pedig őszintén vágyom arra, hogy inkább ana legyek, mint mia. Fel akarok nézni magamra, hogy meg tudom tartóztatni magam. Be akarom bizonyítani magamnak, hogy nem egy akaratgyenge ember vagyok. És főleg el akarom érni a hőn áhított nádszálvékonyságot! De így... Áhhhh..... hát vagy változtatok valamin, vagy sosem fogyok le.
A múltkor a doki azt mondta, túl sovány vagyok. Még jó, hogy annyira azért nem talált soványnak, hogy beutaljon a kórházba. Miért is tette volna? Igen, miért is? Nem vagyok sovány - hát ezért. Jó, persze nekem így a legjobb, hogy nem kell kórházba mennem, és nem hízlalnak fel, mégis kicsit "csalódott vagyok", hogy még nem értem el a kritikus vékonyságot. Még túl messze vagyok tőle. Mikor a dokinál jártam 44 kg voltam. Mamám elmondta ezt a dokinak. Sajnos azt is közölte a dokival, hogy azért eszek. Nagyon remélem, hogy a pszichiáterem nem fog gyanakodni Bulímiára. Mindenesetre megpróbálom titokban tartani. Itthon is nagyon óvatos, körültekintő vagyok, hogy mikor hányok. Csakis olyankor, amikor nem fenyeget lebukás veszélye. "Szerencse", hogy mamám elég rosszul hall, s így ha a szobájában van nem hallja meg a dolgokat.
Hát azt hiszem azért megpróbálok változtatni, és kevesebbet enni (igaz most se sokat eszem - olyan 600 kcalokat egy nap + kihányom). Fura, de nem szégyellem a hányásokat. Valahol még tetszik is, hogy ez van. Mert valahogy sosem fogadtam volna arra, hogy én valaha is Bulímiás leszek. Valahogy nem voltam soha az a típus aki ilyesmire vetemedjen. S hát mégis megtörtént.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése