Megint egy mélypont... nem szeretek panaszkodni. Jobb lenne ha vidám és érdekes lennék. Főleg Remény miatt és amiatt vagyok ki, hogy nem tudok normális kapcsolatokat kiépíteni, sőt tolom el magam mindenféle kapcsolattól, ugyanakkor vágyom is rá. A szexualitást és a társas érintkezés minden formáját elutasítom. Számomra az a megfelelő, ha nincs kapcsolat senkivel, de ugyanakkor nagyon hiányzik. Ilyen ellentmondások embere vagyok. hm... nem igazán tudom, hogyan megfelelő viselkednem, ezért inkább kivonom magam mindenből. Kiválasztok mindig egy embert, akit "utánozok", ami szerintem vonzó és érdekes, vagy éppen csak tetszik valamiért, mondjuk mert magát az illetőt kedvelem. Egyszerűen nem merek, nem tudok önmagam lenni, de viszont elnyomni sem tudom magamban a közlés ingert. Itthon rengeteget beszélgetek mamámmal. Gondolom már a hátára sem kíván púpnak... de jól tűri, úgy tűnik, meg úgy tűnik nagyon szeret, de én szerintem magamat nem igazán tudnám tolerálni. Néha már annyira elegem van az egész világból, a sok sok emberből, a képmutatásból, színészkedésből, az átlagosságból, a mások szerint jó tulajdonságnak nyilvánított de nekem nem tetsző tulajdonságokból. Mindig is kilógtam a sorból. Ez szerintem nem erény de nem is tipikusan rossz, csak egy tény, amit nem tudom milyennek kezeljek. Általában rosszként, negatívumként élem meg, és szenvedés számomra. De középszerű, átlagos sem akarok lenni, mindig jobb, különb akartam lenni másoknál. Ez a vágyam mindennél nagyobb. De nem negatívan akarok kilógni, hanem pozitívan. De fogalmam sincs, kb milyen vagyok. A visszajelzésekből nem igazán tudom eldönteni. Mivel vagy kikerülnek az emberek, vagy nem mutatják mit gondolnak rólam. Néha van olyan, hogy kivételesnek kezelnek, de ez nem tudom rossz vagy jó e. Azt hiszem nehéz egy olyan emberrel együtt élni, mint amilyen én vagyok. Határozatlan, önfejű, öntörvényű, döntésképtelen, hullámzó, érzelmes, a logikát és intelligenciát magasra értékelő valaki vagyok. De mégis ami a legjobb számomra az a szeretet és törődés, a figyelem, hogyha látom, értékelik azt aki vagyok. A legkevésbé sem akarok az lenni aki vagyok, de mégis ilyen akarok lenni. Értitek ezt? :-) Bocsánat, de ma ilyen hangulatom van, ilyen elemző és gondolkodó, a megoldást kereső énem. Ma nincs kedvem a szokásos dolgokról írni. Önmagam akarok lenni. És ha önmagam vagyok, akkor azzal szeretnék kitűnni, illetve hogy az emberek ezt értéknek lássák. De szerintem sokaknak ez inkább fárasztó. Ma a depresszió hatalmas méreteket öltött nálam. (De kibeszéltem magam :-D). Szóval kicsit már jobb. De legszívesebben el is tüntetném ami vagyok, amilyen vagyok, de ugyanakkor éget a vágy, hogy mindent közöljek, ami bennem van. Örök kétség és kettősség. Ebből van elegem. Szeretnék végre jól lenni, és érezni, hogy akit szeretek annak fontos vagyok és viszont szeret. Igen, akarom hogy szeressen pl Remény.
Túl sok minden van bennem. Ne haragudjatok.
Amugy ma sokat ettem, ma loser vagyok. Tuti híztam 1 kilót..... és éhes vagyok, és most fogok enni, ma nincs erőm kibírni a koplalást. Túl gyenge vagyok ma. Kell az energia most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése