Egyébként most azt csinálom, hogy mikor
R-re gondolok, arra is gondolok, hogy "nem követtem el hibát" ellene, vele kapcsolatban, hiszen
feltétel nélkül szeretem Őt. S ez azért megnyugtató gondolat, hogy én a lehető legtöbbet adom neki, az már más dolog, hogy ő ezt értékeli vagy sem. De én a tőlem telhető legjobbat / legtöbbet adom neki, s rajta áll, hogy ezzel aztán mit kezd (vagy figyelmen kívül hagyja e). Szóval maga a szeretet érzése iránta már önmagában bizonyos szintig boldogsággal tölt el. Talán el kell engednem az elvárásaimat, és
CSAK SZERETNI. Abból nem lehet baj. Vagy érzi, vagy nem - ezt nem tudom. A lelkem mélyén vágyom még az ölelésére, a szeretetére, de ami nincs azt nem tudom megtörténtté tenni. Ő is egy önálló egyedi lény, aki értékes, s vannak érzelmei, ízlése, gondolatai, s ha én pont nem tartozom bele a világába, hát akkor ez van. Csak persze hogy fáj, de tudom reálisan is nézni. S azért hiszek abban, hogy talán egy másik világban pont összejövünk majd ;-) Most "elfogadom", hogy ez az élet "nem az enyém", most még nem lehetünk egymáséi.... talán kapok majd egy vonzóbb testet, amibe bele fog majd szeretni :-)
Egyébként van aki értékeli a szeretetem, bár igazság szerint sokszor úgy érzem, csak egy pótlék vagyok mindenkinek, mert "nincs jobb". Ez elég rossz érzés. Amugy most egy számot hallgatok, az van benne:
"Elérhető minden álom, ne add fel semmi áron!
Egyszer még valóra válhat, hogyha akarod hogy valóra váljon!"
Bárcsak igaz lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése