~ Ez a szerelem megöl engem

Azon gondolkozom - ismét - hogy az emberek milyen önzőek ... tulajdonképpen az bánt a legjobban, hogy én hiába szeretek másokat NAGYON, úgy érzem ezt senki nem viszonozza. Pl Remért szinte mindent megtennék, s ő ezt valószínűleg nem nagyon értékeli. Nem ír, nem válaszol a leveleimre, s már nem is hív. Jó lehetséges, hogy nagy a hajtás a suliban, de hogy egy szem sms-re ne fussa az idejéből....ANNNYYYIRA FÁÁÁÁJ hogy valószínűleg nem érdekli mi van velem, nem szeret. Ha szeretne akkor küldene valami picike visszajelzést, hogy helo elolvastam amit írtál és köszi, de semmi. Azt meg nem hiszem hogy képtelen írni, mert régen tudott. Csak pár szó, de semmi.......  nem baj csak... fáááááj........ mert szeretem őt nagyon. Hogyan tudnék kiszeretni belőle???? Sokkal "jobb" lenne nekem, mint szenvedni...... csak kínoz ez a szerelem engem... és próbáltam / próbálok megfelelni neki, direkt nem is írok neki már emailt sem, sms-t sem, semmit. Hátha úgy "jobban fog szeretni". De a hideg valóság az, hogy nem érdekli. A múltkor említette telefonban, hogy van egy lakótársa... én meg már olyanokat "fantáziálok", hogy tuti ágyba bújt vele... és amilyen "mázlim van" nem is tévedek sokat szerintem.... annyira félek ettől, de főleg, hogy SEMMIT nem érez irántam. Pedig nekem ő a legfontosabb. Hogyan tudnám elfeledni??? Szarul vagyok, mert már pár éve csak rá tudok gondolni, és másra sem nézek, nem is tudnék, mert ő a középpontja az életemnek. És igen sajnálom magam, hogy senki nem szeret... holott én szeretek egy csomó embert IGAZÁN, s tudom hogy önfeláldozó vagyok, azokkal akiket szeretek. S senki nem viszonozza. Nyilván nem a viszonzás miatt szeretem őket, és teszek meg értük dolgokat, de azért egy idő után már nagyon szar csak adni, és semmit nem kapni... egy idő után kimerül az ember tartaléka, s nincs miből pótolja, ha nem kap semmit...... most ott tartok, hogy kezdek nagyon lemerülni érzelmileg... :-S