~ Mindig evészavaros leszek

A soványság szép. De ez nálam "nem magától értetődő", mindig tudatosítanom kell magamban, időről időre. Ugyanis mikor sokáig koplalok / fastolok, akkor elkap egy olyan érzés, hogy a soványságban a szenvedést és betegséget látom, és nem akarom tovább csinálni... pedig ha belegondolok, hogy ez a mindenem a soványság, a fogyás, ez éltet, ez ad értelmet a mindennapjaimnak. (És persze az R iránt érzett szerelmem is - bár ez inkább plátói és amolyan "dream love").

Visszatérve a fogyásra, nem akarom soha feladni, soha soha! Nem akarok gyógyulni, nem akarok enni, nem akarok normális testalkatú lenni, kövér meg pláne nem. A BMI szerint már "túl sovány" vagyok... LOL!!! Na ez a képeimen kicsit sem tűnik úgy. Néha egyébként pár thinspo képet sem találok soványnak, nem tudom miért. Máskor meg azt gondolom, én még tök messze vagyok azoktól, szal ők soványak. Egyébként az Anorexiát 17,5-ös BMI-től lefelé állapítják meg, nekem most 17,3 a BMI-m. De egyáltalán nem vagyok anorexiás, mert egyáltalán nem látom magam soványnak, mert NEM IS VAGYOK AZ. De leszek! Akármennyit is kell összeszenvednem érte, MEGCSINÁLOM!!!