~ Egy napom az evészavar körül

Elmondom mivel telik a napom. Reggel felkelek, megyek pisilni, hogy utána megmérhessem magam, hogy hány kg vagyok. Amikor reggel megmérem magam, és nem híztam egy dekát sem vagy fogytam a tegnapihoz képest akkor happység van, és próbálom minél tovább kihúzni kaja nélkül a napomat, de általában elhatározom mindennap hogy aznap semmit nem fogok enni. Ha mégis híztam reggel, akkor depi van ezerrel, és bánatomban visszafekszem az ágyba, és az ágyban szenvedek, vagy mobilon netezek. Olyankor semmi kedvem fent lenni, csak feküdni, és megpróbálni megnyugodni valahogy. Ha eszek napközben, akkor iszonyatos bűntudat kajálás után, kajálás közben is már ott motoszkál a fejemben, hogy TUDOM mi lesz kajálás után, gyűlölni fogom magam és azt hogy ettem, és megint ugyanott leszek ahol a part szakad, és nem haladok, és lehet hogy az egész előző napi koplalásom totál elrontom. Nos ma ettem, és már nem 46 kg vagyok, hanem 46,3 kg. Ez annyira elkeserített, mert megint HIÁBAVALÓ volt a tegnapi fast és hányás. Mindig elhatározom, hogy aznap erős leszek, kibírom, akármi is van, hiszen olyan nagyon jól tudom, mi a következménye ha eszek. Kikészülök amiatt, hogy mindent elcsesztem... Most, hogy ettem, és híztam 30 dekát, most kb ilyesmik járnak a fejemben: "Holnapig megint szar nap, várnom kell, hogy lemenjen ez a 30 deka, remélhetőleg holnapra fogyok és 45 egész valamennyi leszek, akkor ismét megnyugszom, és jó nap. Ha viszont marad ez a 46,3 akkor rossz nap ismét holnap is, és ezer százalék hogy nulla kaja."  

Kb így ismétlődnek a napjaim az evészavar körül.