~ Megközelíthetetlenség

Hiányzik Andris is. Kedvelem, mert olyan kedves volt hozzám mindig, mindig becézve hívott, sokáig keresett neten (Facebook), néha rámírt, néha dumáltunk egy jót, régebben MSN-en és chaten is. Már lehet feladta, hogy keressen. Nem tudom azt mondani, hogy egyáltalán nem gondolok rá, mert ez nem igaz. Kifejezetten hiányzik. Hiányzik ő maga, a kedvessége, a törődése, az hogy nem éreztem magam ennyire magányosnak és szeretetlennek. A Szerelmem R, de ő nem hív becézve, nem ír, és nem adja jelét annak, hogy szeretne. De még mindig R után vágyakozom állandóan, de nem szeretek az iránta érzett érzéseimről írni, utólag mindig megbánom, mert túl érzelmesre sikerül, és talán nem szívesen olvassa senki. Mindig úgy érzem utána magam, hogy lejárattam magam előtte. Hogy elásom magam előtte, a sok érzelmes maszlaggal, ömlengéssel. Talán leghelyesebb az lenne, ha nem is írnék az érzéseimről itt (sem). Dehát ez egy blog, és elvileg a blog feladata az lenne, hogy az ember érzéseit, életét örökítse meg, és őszinte legyen. Végülis őszinte is, csak nem szívesen adom ki magam túlzottan. 

Valahogy ragaszkodom ehhez a bloghoz. Eddig többször töröltem, de aztán ismét visszatettem. Szeretném végleg törölni. Talán hamarosan rászánom magam. Nem tudom, hogy vajon másoknak mi jön le ebből a blogból? Az hogy én egy érzelmes nőszemély vagyok, vagy meglátják e vajon bennem azt, hogy van bennem azért önkontroll is (ha másban nem akkor az étkezésemben), vagyis szeretnék egy olyan képet mutatni magamról, ami megnyerő, erős, magabiztos, és nem érzelmes. Gyűlölök érzelmesnek lenni. Másban sem tetszik ez a tulajdonság. 

Amit megfigyeltem (érdekesség), hogy minden attól függ, hogy valakit milyennek ismerünk meg. Tehát az első benyomás nagyon fontos. Én szeretek valakit úgy megismerni, hogy csendes, hideg, zárkózott, magabiztos, de utána mikor megszeretem az illetőt, mert lenyűgöznek ezen tulajdonságai, utána azért vágynék arra, hogy kicsit kimutassa az érzéseit is, ha nem is fullosan, de egy részét legalább. Nem jó az ha az ember nem érzékeli, hogy fontos a másiknak. Legyen bármily vonzó is a hidegség, és "hűvösség". Nekem kell a tudat, hogy a másik értékel, értékeli az embert bennem, a személyiségem és engem magamat.

Mégis egy olyan képet hajszolok, az tetszik, ha valaki "ikonszerű", megközelíthetetlen. Kemény akarok lenni, inkább mint érzelmes és naiv.