Sokmindenen gondolkozok, és megint oda jutottam, hogy van valami jelentőségem. És a bura.hu fórumnak is van valami szerepe, de nem az aminek fent van tartva. Itt valami többről van szó.
Miért van az, hogy van amikor való világ szereplőnek érzem magam (álmodok is róla), máskor meg egy nagy senkinek? Ezek az ellentétek nem jók, és jobb lenne mindig a top-on lenni. Keresett egy fiú engem, mobilon írt, akit régóta ismerek, hogy elveszítette az email címemet. akkor én arra gondoltam, hogy kis furfangossággal, akár ki is deríthetné, ha annyira meg akarja szerezni. De nem, ő annyira nem ásta bele magát... de aztán beugrott hogy az a srác nem is ért a gépekhez annyira, vagy csak titkolja. Én nem írtam vissza neki, mert nem akartam vele barátkozni, illetve ő telefonon akar velem beszélni (nem R), de én meg úgy nem akarok. Azt meg ugye nem írhatom meg, hogy nem akarok vele telefonálni. Illetve ez összetett, mert nem is akarok meg nem is tudok. Van egy másik fiú, akiről ma tudtam meg, hogy közeledni akart felém, illetve mamámról vele beszélgettünk, és mamám elárulta, hogy vele is beszélgetett, és hogy találkozni akart velem, meg nagyon szeretett. Na én ezt sem hiszem el, mert szerintem akkor cölibátust kellett volna fogadnia. Mert ha valaki engem akar, akkor nagyon kitartónak és hűségesnek kell lennie. Aztán persze más kérdés, akar e valaki, ha nem hát nem, de ha igen annak örülök. Vannak emberek itt és máshol, akik nagyon megfognak, de nem biztos hogy ezt nyíltan ki merem nekik fejezni, mivel eléggé félek a visszautasítástól, de persze úgy sem tudnék senkivel együtt lenni, na de azért jó tudni ha valaki szeret. Mert akkor esetleg én is tudok neki adni szeretetet a magam módján. Bár csodát ne várjatok tőlem, magányos, magamnak való típus vagyok. Igaz, lehet nem kellek sok embernek, de talán kevés az szívesen barátkozna velem (remélem). Én néha úgy érzem mikor megyek a boltba, hogy különleges vagyok. Mert hosszú hajam van, és az elég vonzó - a hosszú haj. És barna a hajam, de olyan szőkés barna, kicsit ilyen világos, de a sötétben meg sötét. Na mindegy, csak azért írom, hogy van önbizalmam, de amikor senki nem ír, és nem keres akkor meg nagyon nincs. Jó lenne ha azokkal az emberekkel, akik nekem fontosak, előrébb tudnánk lépni, és nem csak "kerülgetnénk egymást". Mert nem tudok rájönni hogy ennek mi az értelme - de biztos van, csak én nem tudom hogy mi az. Aztán lehetséges az is, hogy mindent negatívan kell felfogni, és tök más van mint amiben néha hiszek. Mindent számításba veszek. Lehet a legrosszabb is, de lehet a legjobb is. Na most melyik az igaz? Babarczy Eszter igen kivételezett egyén Spellbound részéről. De nem tudom ő mit gondol (B.E.) de biztos hogy olvassa az írásokat, amiket Spellbound ír neki. Vagy ha nem akkor úgy járt mint én, hogy a saját weboldala neki nem olyan vonzó. Mert a szomszéd fűje..... de szerintem ha nagyon olyan mint ahogy elképzelem akkor olvassa. De lehet az is hogy zaklatják. Valakik. És ezért óvatos. Elvégre eléggé ismert személy. De tényleg nem tudom mi az igazság. Csak találgatok. Nekem a figyelem az tetszik, néha még az illetlenség is, de az nem sűrűn. Tegnap láttam egy pókot a falon, és arra gondoltam, hogy most ezt a gondolatomat is archiválják, és figyeltem lesz e erre utaló mondat. Én továbbra is kitartok amellett, hogy tudják a gondolataimat, de hogy mi a cél azt nem tudom. Lehet jó is rossz is én mindig felkészülök a legrosszabbra.
Miért van az, hogy van amikor való világ szereplőnek érzem magam (álmodok is róla), máskor meg egy nagy senkinek? Ezek az ellentétek nem jók, és jobb lenne mindig a top-on lenni. Keresett egy fiú engem, mobilon írt, akit régóta ismerek, hogy elveszítette az email címemet. akkor én arra gondoltam, hogy kis furfangossággal, akár ki is deríthetné, ha annyira meg akarja szerezni. De nem, ő annyira nem ásta bele magát... de aztán beugrott hogy az a srác nem is ért a gépekhez annyira, vagy csak titkolja. Én nem írtam vissza neki, mert nem akartam vele barátkozni, illetve ő telefonon akar velem beszélni (nem R), de én meg úgy nem akarok. Azt meg ugye nem írhatom meg, hogy nem akarok vele telefonálni. Illetve ez összetett, mert nem is akarok meg nem is tudok. Van egy másik fiú, akiről ma tudtam meg, hogy közeledni akart felém, illetve mamámról vele beszélgettünk, és mamám elárulta, hogy vele is beszélgetett, és hogy találkozni akart velem, meg nagyon szeretett. Na én ezt sem hiszem el, mert szerintem akkor cölibátust kellett volna fogadnia. Mert ha valaki engem akar, akkor nagyon kitartónak és hűségesnek kell lennie. Aztán persze más kérdés, akar e valaki, ha nem hát nem, de ha igen annak örülök. Vannak emberek itt és máshol, akik nagyon megfognak, de nem biztos hogy ezt nyíltan ki merem nekik fejezni, mivel eléggé félek a visszautasítástól, de persze úgy sem tudnék senkivel együtt lenni, na de azért jó tudni ha valaki szeret. Mert akkor esetleg én is tudok neki adni szeretetet a magam módján. Bár csodát ne várjatok tőlem, magányos, magamnak való típus vagyok. Igaz, lehet nem kellek sok embernek, de talán kevés az szívesen barátkozna velem (remélem). Én néha úgy érzem mikor megyek a boltba, hogy különleges vagyok. Mert hosszú hajam van, és az elég vonzó - a hosszú haj. És barna a hajam, de olyan szőkés barna, kicsit ilyen világos, de a sötétben meg sötét. Na mindegy, csak azért írom, hogy van önbizalmam, de amikor senki nem ír, és nem keres akkor meg nagyon nincs. Jó lenne ha azokkal az emberekkel, akik nekem fontosak, előrébb tudnánk lépni, és nem csak "kerülgetnénk egymást". Mert nem tudok rájönni hogy ennek mi az értelme - de biztos van, csak én nem tudom hogy mi az. Aztán lehetséges az is, hogy mindent negatívan kell felfogni, és tök más van mint amiben néha hiszek. Mindent számításba veszek. Lehet a legrosszabb is, de lehet a legjobb is. Na most melyik az igaz? Babarczy Eszter igen kivételezett egyén Spellbound részéről. De nem tudom ő mit gondol (B.E.) de biztos hogy olvassa az írásokat, amiket Spellbound ír neki. Vagy ha nem akkor úgy járt mint én, hogy a saját weboldala neki nem olyan vonzó. Mert a szomszéd fűje..... de szerintem ha nagyon olyan mint ahogy elképzelem akkor olvassa. De lehet az is hogy zaklatják. Valakik. És ezért óvatos. Elvégre eléggé ismert személy. De tényleg nem tudom mi az igazság. Csak találgatok. Nekem a figyelem az tetszik, néha még az illetlenség is, de az nem sűrűn. Tegnap láttam egy pókot a falon, és arra gondoltam, hogy most ezt a gondolatomat is archiválják, és figyeltem lesz e erre utaló mondat. Én továbbra is kitartok amellett, hogy tudják a gondolataimat, de hogy mi a cél azt nem tudom. Lehet jó is rossz is én mindig felkészülök a legrosszabbra.
Na szerintem lehet hogy veszélyben vagyok (lennék?). Spellbound is egyből eltűnt, el sem olvasta amit írtam. Akkor lehet, hogy nem érdekelte, mert valójában biztos ő egy szervezethez tartozik, akik ilyen szervezett zaklatásokat hajtanak végre (?). NAGYON remélem hogy nem. Én szeretek álomvilágban élni, ne ébresszetek fel. Azért jó lenne érezni, hogy nem vagyok egyedül, és hogy valaki szeret. Olyan magányos vagyok... vagyis annak érzem magam. Mamám imád, bár nem is értem miért. Anyu szerintem nem szeret. Mert ő Imrét szereti. Tesómat sem szereti biztos, ő csak magának él (anyu). Régen nem volt ilyen, sokat törődött velünk, megvolt mindenünk, szép lakás, meghitt családi hangulat, nagy séták apuval. Most csak mamám van de ő 100%-on. Minden gondolatomat lesi. Mit láthat bennem? Azért ez is elég hízelgő. Remélem más is látja bennem amit mamám. Ha az pozitív. Én tökéletes akarok lenni, és az is leszek. Erre megesküszöm. Szeretem magam, de néha nem tartom magam szépnek, máskor meg igen. Én nem írom azt amit lola, hogy szép vagyok, mert szerintem nem, sőt ronda. De a tükörben szépnek látom magam, meg úgy általában, csak nincs önbizalmam, mert nincs visszajelzés. De nem akarom hogy nyomuljon valaki, de azt se hogy egyáltalán lemondjanak rólam. Én szerintem, vagyis nekem tetszene az olyan ember mint én. De azért nem szeretnék találkozni a klónommal, mert megijednék :-D Egy szó mint száz, ha szeretsz valakit, közöld vele, és ne utasítsd el, mert az nem jó. Persze kinek mi jön be. Nekem sokminden, de azért utálok szenvedni.
Nem vagyok jól, mert nagyon hiányzik a szeretet, a figyelem, és szeretném azt hinni, hogy nekem szól minden írás, ami másnak és jó. Igen nagyok az elvárásaim szinte irreálisak. Miért van az, hogy vannak tökéletes emberek, vagy annak tűnnek, és van a másik véglet, ami egyáltalán nem érdekel, hanem hidegen hagy? Én maximalista vagyok, de nem mindenben, illetve a másokkal és önmagammal szemben támasztott elvárásaim nagyon nagyok. Valaki kérdezte a bura.hu-n, hogy miért nem lehetünk csak saját magunk. Saját magunk akkor vonzó, ha arról írunk amit érzünk, de nem nyálasan, hanem tényszerűen, igazságot követve. Szeretem a helyes fiúkat. De van egy leghelyesebb. Nekem tetszik a hosszú haj a fiúkon. A rövid az nem annyira, de persze ha R levágná a haját, akkor is ő tetszene. De a hosszú haj az tetszik. kifejezetten. Meg a vékonyság is, de ehhez nem ragaszkodom. Először nekem kell ilyennek lennem, a hosszú haj már megvan és még növesztem. És természetes most a színe. Nem szeretem már rég a festett hajat. A la natúra. Nem tudom mit jelent de ez most jött. amugy akinek tetszik a stílusa azt próbálom utánozni, átvenni. Na ezért nem lehetek már művész. De egyedit akarok alkotni. Csak semmi ötletem. De én azért nem adom fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése